Délibáb a Dél-Alföldön

Optimista jóslatok szerint Magyarország negyvenévi gázfogyasztását fedezheti a Makói-árokban megtalált lelőhely. A borúlátók még abban is kételkednek, hogy érdemes-e egyáltalán kitermelni a hatezer méteres mélységben található szénhidrogént.

Egy hete kelt lábra a hír, miszerint a Csongrád megyei Földeák és Óföldeák között félúton, Makó környékén hatalmas – a becslések szerint 80 kilométer hosszú és 35 kilométer széles – földgázmezőre bukkant a kanadai illetőségű, de az Egyesült Államok-beli Denver központú Falcon olaj- és gázipari cég tulajdonában lévő TXM Olaj és Gázkutató Kft.

A hír igaznak bizonyult, de a legtöbb beszámolóból kimaradt, hogy a cég már 2006 elején gyakorlatilag biztos volt abban, hogy a Makói-árok akár 600 milliárd köbméter gáznál is többet rejthet magában, hiszen a 2005-ben kezdett szeizmikus mérések kecsegtető eredménnyel záródtak. A „bukkantak” szóból ráadásul arra lehetett következtetni, hogy a kanadai-magyar céget esetleg meglepetésként érte a föld alatti sikeres kutakodás, holott erről természetesen nincs szó.

Viszonylag ritkán fordul ugyanis elő, hogy egy olaj- és gázkutató cég találomra kezd el fúrni a dél-alföldi szántóföldek kellős közepén. Az is nehezen képzelhető el, hogy a Falcon/TXM vállalkozásnak éppen lett volna 150 millió felesleges dollárja, vagyis majdnem 30 milliárd forintja, amelynek elköltésére nem talált más módot, mint a makói projekt beindítását.

Valószínűsíthető, hogy a társaság nem ment volna csődbe, ha szénhidrogén helyett csak dinoszauruszcsontokat találnak, ekkora összeget mégis kevés cég kockáztat megfelelő garanciák nélkül. Ráadásul a fúrás helyszínének kiválasztása sem hasraütés-szerűen történt, hiszen a Makói-árokban már a korábbi évtizedekben is folytak kutatások: Hódmezővásárhelyen például 5842,5 méter mélyre is lementek 1972-ben, de végül sikertelenül zárult a nagyszabású akció. Most bátrabbnak bizonyultak az olajmérnökök, hiszen a fúrófej ezúttal 6085 méteren állt meg, ami a földgázmező megtalálásán túl új magyarországi rekordot is jelentett.

„A földgázkincs kitermelésére technikailag már jövő hónaptól képesek lennénk, de csak fél év múlva lehet teljes bizonyossággal megmondani, hogy milyen mértékben nyerhető ki gazdaságosan a földgáz” – mondta Marc A. Bruner. A Falcon elnöke és vezérigazgatója hozzátette, hogy a makói vállalkozás napi szinten 50 millió forintba kerül, de a további munkálatoknak is biztos az anyagi fedezete.

A feltárásra alkalmazott és a kitermelésre alkalmazandó technológiáról amúgy keveset lehet tudni. A hivatalos források ugyanis csak annyit mondanak, hogy a gázkészlet „hagyományos módon nem”, kizárólag egy különleges technológiával hozható felszínre. Információink szerint a Magyarország fogyasztását negyven évre kielégítő gáz nem egybefüggően, hanem széttöredezve, elkülönülő üledékkőzet-részekbe ágyazódva helyezkedik el 250 Celsius-fokos hőségben, ezért kizárólag a hidraulikus kőzetrepesztéses módszer vezethet eredményre. Ez magyarul annyit jelent, hogy homokos vizet préselnek a kőzetek repedéseibe, így próbálva áramlásba hozni az ott megbúvó földgázt. A keletkező nyomáskülönbségek miatt az elvileg a kút felé áramlik majd, ahonnan már hagyományos módon hozzák felszínre.

Ez azonban csak a jövő zenéje, hiszen jelenleg még csak a mintegy nyolc emelet magas fúrótorony magasodik az ég felé. Igaz, már nem sokáig csodálható meg a párját ritkító látványosság – a januári napsütésben akár délibábnak is vélhetné az Alföld népe –, ugyanis a tervek szerint heteken belül lebontják, hogy Szentes környékén, egy másik próbafúrásnál állítsák fel újra.

A Dallas című filmsorozatból jól ismert berendezést az egyszerű halandó nem közelítheti meg, mivel a telepen szigorú biztonsági előírások vannak érvényben. A szabályokat – például, hogy robbanásveszély miatt rágyújtani csak a kijelölt helyen szabad – a biztonság kedvéért a magyar és az angol mellett arabul és horvátul is tudomására hozzák a vendégeknek.

Az arab nyelvű figyelmeztetések ottlétének okára nem derült fény a zord és barátságtalan helyen, a horvát azonban mindenképpen ésszerűnek mondható, hiszen a fúróberendezés egy horvát cég tulajdonát képezi, így a fúrást is délvidéki úriemberek végzik.

A munkások jelenléti tábláját böngészve az is hamar egyértelművé vált, hogy a környék munkanélküliségi problémáját nem itt fogják orvosolni, ugyanis magyar nevet csak elvétve lehetett felfedezni. A rozsdás sorompót kezelő biztonsági őr azonban magyar volt, így talán a ránk jellemző vendégszerető módon közölte viccesen: „A szabályokat betartani, különben lőnek! Ha nem tartják be, az nekem nyolc, nem én leszek hulla”.

Csak remélni lehet, hogy a nap 24 órájában működő fúrótorony által kibocsátott kellemetlen zaj miatt rosszul hallottuk az elhangzottakat, vagy félreértettük, és tényleg nevetni kellett volna. Mindenesetre főnöki utasítás miatt a helyszínen semmilyen szakmai információval nem tudtak szolgálni – néhány percig volt rá remény, hogy egy kanadai illetékes válaszol néhány kérdésre, ám végül nem jött elő az irodájából –, így annyival kellett megelégedni, hogy a le-fel mozgó szerkezet stabil, az erős szél meg se kottyan neki.

Ami viszont lényeges: a földgáz hiába nyugszik magyar földben, kitermelve mégsem lesz állami tulajdon. Az a korszak ugyanis 1989-ben véget ért, és a jelenleg hatályos törvények értelmében, ha a bányavállalkozó megfizeti a 12 százalékos bányajáradékot, akkor automatikusan az ő tulajdonába megy át a gáz- vagy ásványkincs. A törvény 1993-as elfogadásakor az volt az érv, hogy a gázkutatás túlságosan kockázatos vállalkozás ahhoz, hogy az adófizetők pénzéből lássanak neki.

A makói felfedezés mindenképpen reményt kelthet – persze ha kitermelés is követi majd. A jelenleg ismert hazai földgázkészlet – 73 milliárd köbméter – ugyanis 20–25 éven belül kimerül.
Magyarországon jelenleg 11 cég 210 engedély alapján kutathat szénhidrogén lelőhelyek után. Próbafúrásokra a Mol Nyrt. több mint száz helyen kapott lehetőséget szerte az országban, míg az amerikai tulajdonban lévő Magyar Horizont Energia Kft. elsősorban a Dunántúlon próbálkozik. A TXM, hasonlóan a többi kilenc céghez, egy viszonylag kis területen vizsgálódik a föld alatt. A Mol ugyanakkor az INA-val közösen a magyar–horvát határ mindkét oldalán kutat szénhidrogén-lelőhelyek után – egyelőre nem tudni, milyen sikerrel.

A napi átlagos fogyasztás 38–40 millió köbméter, a magyar hálózat napi 99 millió köbméter csúcsfogyasztást bír el. A hazai termelés ennek alig tizede – legfeljebb 9,5 millió köbméter –, míg nagyjából fele vehető ki a meglévő, összesen 3,4 milliárd köbméter térfogatú tárolókból.

A 150 milliárd forintosra becsült beruházás terve tavaly, nem sokkal azután született meg, hogy 2006 január elején problémákat okozott a hazai gázellátásban is az Ukrajna és Oroszország között az gáz áráról szóló vita. Az orosz Gazprom, amely a hazai fogyasztás 70 százalékát is szállítja, a korábbi ezer köbméterenkénti 50 dolláros ár helyett a világpiaci – Magyarországnak is számlázott – 230 dollárt várta el az ukrán féltől. Mikor Kijev ezt elutasította, elzárták a gázcsapokat, a kiesést pedig az ukránok úgy pótolták, hogy megcsapolták a tranzitvezetékeket

A napi átlagos fogyasztás 38–40 millió köbméter, a magyar hálózat napi 99 millió köbméter csúcsfogyasztást bír el. A hazai termelés ennek alig tizede – legfeljebb 9,5 millió köbméter –, míg nagyjából fele vehető ki a meglévő, összesen 3,4 milliárd köbméter térfogatú tárolókból.

A 150 milliárd forintosra becsült beruházás terve tavaly, nem sokkal azután született meg, hogy 2006 január elején problémákat okozott a hazai gázellátásban is az Ukrajna és Oroszország között az gáz áráról szóló vita. Az orosz Gazprom, amely a hazai fogyasztás 70 százalékát is szállítja, a korábbi ezer köbméterenkénti 50 dolláros ár helyett a világpiaci – Magyarországnak is számlázott – 230 dollárt várta el az ukrán féltől. Mikor Kijev ezt elutasította, elzárták a gázcsapokat, a kiesést pedig az ukránok úgy pótolták, hogy megcsapolták a tranzitvezetékeket -->