A zsidóság nem a Holokausztról szól

[caption id="" align="alignleft" width="260"] A hanuka a világi időszámítás előtt 165-ben történt eseményekre emlékezik – fotó: Kerék Ágnes
[/caption]– Minden évben karácsony tájékán tartják a zsidóság egyik legnagyobb ünnepét, a hanukát. Mit jelképez ez az önök hitében?

– A zsidó ünnepek nagy része valamilyen történelmi eseményhez kötődik. A hanuka a világi időszámítás előtt 165-ben történt eseményekre emlékezik, amikor a szír–görög birodalom meghódította Izraelt, és elfoglalta a zsidók legszentebb helyét, a jeruzsálemi szentélyt, és meggyalázták. Az elnyomás ellen Jehudá Makkabi vezetésével egy kis csapat fellázadt, és csodálatos módon leverte a birodalom igáját. Ezután bementek a Szentélybe, megtisztították és újra fölavatták a templomot. Meg akarták gyújtani a menórát, a hétágú gyertyatartót, amihez, szent olajra volt szükség. Ilyen azonban már nem volt, mert a hódítók mindent megszentségtelenítettek. Összesen annyi olajat találtak, amennyi egy napra lett volna elegendő, hogy égjen. Ezt meggyújtották, és csodálatos módon nemcsak egy, hanem nyolc napig égett. Ebből ered az is, hogy az ünnep egyik legfőbb kelléke a nyolcágú gyertyatartó, amelyben mindennap egy újabb gyertyát vagy olajmécsest, egy újabb lángot meggyújtunk. Ezt ma már köztereken is meg lehet tenni.

– Tehát ez az ünnep az identitásban is fontos szerepet tölt be.

– Így van. Ezen keresztül érzékelni lehet a hazai zsidóságban végbement változást is. Eleinte sokan félelemmel fogadták az ünnep utcai jelenlétét, ma már az emberek sokkal bátrabban vállalják fel ezt és az identitást.

– Hogyan kapcsolódik a fánk osztása a hanukához?

– Mivel a csoda az olajjal kapcsolatos, ezért az ünnepen olajban sült ételeket szokás enni, a fánk egy hagyományos hanukai étel. Az olajnak olyan fajta szimbóluma is van, hogyha beöntjük a vízbe, akkor nem vegyül el. Hasonló módon jelképezi, hogy a szokások, értékek soha nem szabad, hogy elveszennek, örökké meg kell őket őriznünk.

– A Talmud, a zsidó bölcselet legősibb könyve negyvenezer oldalnyi szöveget ölel át. A Zsidó Tudományok Szabadegyetemén a nyáron bejelentették, hogy készül a magyar fordítása is. Hol tartanak a munkában?

– A Talmudnak 63 kötete van, amely mindent átölel a szokásoktól a törvényekig. Ez állandóan gyarapodik, a Talmudra alapozott szerteágazó irodalom a modern kor kihívásaira is megadja a választ. Eddig száz oldalt fordítottunk le, amit még idén kiadunk. Ez lesz a legnagyobb magyar Talmud-fordítás.

– Köztudott, hogy ön nem vallásos szülői háttérben nevelkedett. Hogyan találta meg ősei hitét?

– Családom tipikus példája a zsidó identitást elhagyó élethelyzeteknek. A hazánkban élő zsidók kilencven százaléka hasonló háttérből jön. Nekem is azt mondták, hogy a zsidóságnak nincs is jelentősége és rám bízzák ezt a döntést. Ma Magyarországon egyre több zsidó talál vissza a gyökereihez, erről szól a hanukai gyertyagyújtás is. Azoknak a zsidóknak is lehetőséget adunk a közeledésre, aki - furcsa, hogy ezt mondom -, nem mernek elmenni a zsinagógába, mert azt gondolja, hogy ott idegennek nézik.

[caption id="" align="alignright" width="260"] Szülei azt mondták, a zsidóságnak nincs is jelentősége – fotó: Kerék Ágnes
[/caption]– Miként lehet egyéb módon megszólítani a bizonytalanokat?

- A zsido.com internetes oldalunkon anélkül, hogy bárki fölfedné magát, első lépésként megismerheti ősei hitét. A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme keretében pedig aktívan is be lehet kapcsolódni ebbe. Sok emberben azt az érzést keltették a történelmi események, hogy el kell titkolni a zsidóságot. Én úgy érzem nem kell félni, az ember sokkal jobban jár, ha tudatosan felvállalja a származását, hiszen zsidóság nem a holokausztról szól. Úgy lesz valakinek teljes az élete, a személyisége, ha megismeri ősei hitét, gondolkodásmódját, értékrendjét és megtartja a hagyományait.

– Ebben játszik szerepet az ön által vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség?

– Igen, ez a szervezet egy 15 éves tanítómunka eredménye, amit a Chábád Lubavics zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány indított el. Ennek fő célja, hogy megismertesse a hagyományaihoz ragaszkodó ugyanakkor nyitott zsidó identitást.

– Az önök szervezetének korábban konfliktusai voltak a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisszel.) Sikerült a nézeteltéréseket rendezni?

– Nem a Mazsihisszel voltak ellentéteink, hanem azzal a helytelen közjogi helyzettel, és köztudattal ami Magyarországon az elmúlt 60 évben kialakult. A negyvenes évekig független, önálló hitközségek léteztek. 1950-ben kommunista államhatalom utasítására az autonóm hitközségekből egy központi iroda alakult, nyilván azért, hogy jobban lehessen ellenőrzés alatt tartani. Ennek a szervezetnek – előző nevén MIOK örököse a Mazsihisz. A mindenkori magyar állam ugyanakkor még mindig nem veszi tudomásul, hogy ma léteznek önálló zsidó szervezetek és hitközségek. Itt az ideje, hogy változtassunk ezen a diszkriminatív rendszeren. A zsidó hitközség közösségként működik, sok irányzatot jelent. Erre nem lehet azt mondani, hogy itt mindegyik zsidó emiatt egy szervezettel tárgyalunk.

Köves Slomó

1979-ben született. Hivatására tizenhárom éves kora óta készült. Kezdetben a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesületnél Magyarországon, majd Izraelben, az Egyesült Államokban és Franciaországban tanult. 2003-ban a holokauszt óta először személyében avattak ortodox rabbit Magyarországon. 2004-ben ötven év után ismét életre hívta a neológ és ortodox irányzat mellett a hazai zsidóság harmadik, status quo ante néven is ismert mozgalmát, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget.