A cigánykaraván északra megy

Több mint kétszáz roma vette az irányt az elmúlt hetekben a svédországi Malmőbe. A kivándorlók eleinte politikai menedékhez kívántak jutni, később a letelepedéssel is beérték volna. Egy hamis ötlet csődje: ennyi a mérlege a legújabb kivándorlási hullámnak.

„Először felírják az adatainkat, ezután néhány napig egy motelben kell laknunk, aztán kapunk lakást. A svédek harmincezer koronát fizetnek az induláshoz.” Röviden így summázható a Svédországba induló magyar romák elképzelése arról, mi vár majd rájuk északon. A valóság ezzel szemben a svéd hatóságok részéről az eleve borítékolható elutasítás.

A több mint száz már az országba érkezett, s a várható újabb utazók elsődleges célpontja ezúttal a dél-svédországi Malmö. Hogy miért pont itt remélnek szebb és könnyebb jövőt az érkezők? Úgy tudni, egy korábban kivándorolt családtól jött az ötlet, hogy itt könnyedén rázhatják le magukról a bénító terheket az amúgy valóban nehéz helyzetben élők.

Mentek baranyai romák Kanadába, Angliába is. Az utazók szerint mindegy is, hová, külföldön úgyis biztosan jobb lesz, mint idehaza volt.
Az előzményekről: a héten került nyilvánosságra, hogy több mint száz, elsősorban mohácsi roma jutott el fapados repülőjárattal Malmőbe. s folyamodtak menekültstátusért a svéd hatóságoktól: az itthon maradottak tudni vélték, sikerrel jártak a szerencsét próbálók. Így csütörtökön mintegy negyvenen vágtak neki az útnak.

Az indulás előtt, a ferihegyi váróban még bizakodó volt a hangulat: Balogh Zsolt mohácsi fiatalember például azt mesélte, tud olyanokról, akik már házat, pénzbeli segítséget kaptak. A híresztelések arról szóltak: a svédek lakást és harmincezer koronát – 854 ezer forintot – adnak a kivándorlóknak, segítve beilleszkedésüket. Hiába erősítgették a hatóságok és a sajtó is az ellenkezőjét, az útnak indulók még a repülőn sem voltak hajlandóak tudomást venni arról, hogy az uniós szabályok miatt eleve kudarcra ítélt a vállalkozásuk.

Márpedig a svédek egyből világossá tették: a szintén EU-országból származók politikai menedékjogot eleve nem kaphatnak, a szociális érvekre pedig nincsenek tekintettel. Vagyis a menedékjogért folyamodókkal szembeni kötelező vizsgálatot lefolytatják ugyan, de biztos, hogy a végén – nyelvtudás, munkahely híján – kiutasítják és kitoloncolják az országból a romákat.

A sturupi reptérről egy otthonról kapott címre, a Malmö külvárosában lévő menekültszállóra indultak az emberek, legtöbben már ekkor is elkeseredetten: sokan az utolsó pénzüket fizették ki az őket a városba fuvarozó taxisoknak (A transzfer nem olcsó: tízezer forintyi svéd koronát kell leszurkolni érte.) A szálláson két-négyágyas szobákba kerültek, ahol a családok többsége együtt maradhatott ugyan, de voltak olyanok, akik távol-keletiekkel, arabokkal, törökökkel kerültek össze.

Az ideiglenes szállás mellé ellátást is kaptak a magyarok, s a recepción ágyneműt, törölközőt is kiosztottak nekik, bár a szobákkal töben elégedetlenek voltak: egy fiatal azt mondta nekünk, a kabátján kellett aludnia, mivel a huzat hagyott kívánnivalót maga után.

A szállóra érkezők azt panaszolták: a svédek jobban kedvelik az arabokat, többségük komoly segítséget kap az államtól. Mindez persze aligha magyarázható rasszista érvekkel: mindössze arról van szó, hogy a közel-keletiek többsége valóban menekültnek minősül a svéd törvények szerint. Ugyanakkor hiába találkoztunk mi is olyan korábban érkezett romával, aki azt mondta: kudarccal zárult az útja, elhelyezkedni nem tudott, lakást, segítséget pedig nem kapott, ezért a napokban hazatér, a bizakodás változatlanul töretlen volt a megérkezés napján.

Másnap a többség megkapta ideiglenes iratait, regisztrálták, és hamarosan meghallgatásuknak is szerét ejtik a hatóságok. Az eljárás végét egyelőre a szakemberek sem látják, tekintve, hogy jóval többen vannak a bevándorlók, mint eddig bármikor. Mint mondják, a radikális létszámemelkedés elsősorban a magyaroknak köszönhető. A svéd állam mindesetre minimális ellátást biztosít azoknak, akikre minden bizonnyal a kitoloncolás vár: szállást, napi háromszori étkezést, önellátásukhoz napi hetven koronát, mintegy kétezer forintot. Mindez elsőre jól is hangozhat azoknak, akiknek idehaza ennél jóval kevesebb adatik, de tudni kell: Svédország Európa legdrágább államai közé tartozik, a fenti összeg éppen egy hajszállal több a semminél.

A legtöbben ismerni véltek olyanokat, akiknek már megindult a szekerük: lakást és ellátást kaptak. A kulcsmondatként és varázsszóként emlegetett lakásokkal kapcsolatban azonban az igazsági: a menekültek néhány napos regisztrációjuk idején átmeneti szállásokon laknak, aztán önálló apartmanokba kerülnek. Lapunknak tegnap a Malmőtől mintegy száz kilométerre lévő Kristianstadt – a magyar romák egyik várható ideiglenes szálláshelye – rendőrkapitányságán azt mondták: a hatóságok elszórtan helyezik el az érkezőket, nincsenek menekülttáborok. Valójában  itt csak addig maradhatnak, amíg sorsukról döntés nem születik, igaz, a vizsgálat hónapokig is eltarthat.

A romák többsége tehát most vár: részben saját sorsukkal kapcsolatos döntésre, részben a napokban érkezőkre. Azt mondják, az 1200 mohácsi cigány kilencven százaléka otthagyta vagy hagyja majd otthonát. Ahogy innen látszik, csupán ideiglenesen.

Összeesküvés-elméletek: ki a szervező?

A napokban számtalan elmélet született arról, ki koordinálta – és pláne miért – a baranyai romák tömeges kiutazását. Az első hírek arról szóltak, egy bizonyos Attila keresztnevű, Mohácsról Svédországba szakadt hazánkfia az ötletgazda és a haszonélvező is: az egyik elmélet szerint a kiutazók neki kellett, hogy bizonyos összeget fizessenek, ennek azonban nem sikerült a nyomára bukkannunk, és szóban sem erősítette meg senki.
Egy másik verzió szerint a hasznot egy szintén mohácsi, de otthon maradó vállalkozó fölözte le azzal, hogy uzsorára pénzt adott ki a Svédországba vágyóknak. Ezt – legalábbis az 50 százalékos kamat és a kölcsönzés tényét – lapunknak megerősítették Malmőben is.

A legvalószínűbbnek látszó verzió azonban az emberek hiszékenységén alapul: e szerint mindössze annyi történt, hogy a nehéz körülmények között élő romák egymást „bolondították meg” a jobb élet reményével.

Ezernyi magyar él Malmőben

A svéd állam már nem az a jóléti rendszer, mint néhány évtizede: a növekvő munkanélküliség, a rengeteg bevándorló – Malmö háromszázezer lakosának negyede nem svéd földön született – jelentős terheket raktak a helyiek vállára – mondja Majcz József, a malmői magyar klub egyik vezetőségi tagja. A városban egy átlagos lakás bérleti díja ötezer korona, legalább ennyi kell ahhoz is, hogy tisztességesen meg lehessen élni. A férfi családjával harminc éve lakik Svédországban. Mint megtutjuk, a városban ezer fölötti a magyarok száma, sokan élnek a fővárosban, Stockholmban is.