Földgázpóker Európában, változó esélyekkel

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Az orosz tervek szerint a gázt a jéghegyek alól szárazföldi vezetéken vinnék el Szentpétervárig, onnan a tenger alatt jutna el Németországba
[/caption]Lehet, hogy hiába hangoztatta németbarátságát Drezdában a minap Vlagyimir Putyin: az orosz elnök nem kapott egyértelmű bátorítást Angela Merkeltől egy gázszállítási különmegállapodás megkötésére. Úgy tetszik, a gáláns moszkvai ajánlatok helyett a német kancellár Jaques Chirac francia államfő együttműködési tervére mondott igent, és „harmadik országokat” nem vonnak be az energetikai szövetségbe. Ám az is lehet, hogy folytatódik a nagyhatalmi pókerparti, amelyben az adu a földgáz, illetve a kitermelésével és szállításával kapcsolatos beruházások.

Oroszország joggal tart attól, hogy az Európai Unió jövőre életbe lépő „energetikai chartája” előnytelen lesz számára, mert nem tud külön megállapodásokat kötni a tagországokkal a birtokában lévő hatalmas gázvagyon eladásáról, illetve a tranzitvezetékek bérléséről. Vlagyimir Putyin ezt megelőzendő felajánlotta, hogy a Barents-tengerben kiaknázandó Stokman-mező kincsét egyenesen Németországba vezetik, és a beruházás során előnyben részesíti nyugat-európai partnereit. Ennek a csomagtervnek egyik kedvezményezettje egyébként Magyarország is lehetne, alternatív vezetékek, illetve gáztározó építése révén. Ha viszont az EU-országok összetartanak, Moszkvát minden bizonnyal arra próbálják majd rábírni, hogy engedélyezze a közép-ázsiai földgáz szabad átjutását Európába, az uniót pedig tekintse egységes piacnak.

A húsosfazék körül a francia Total cég is ott sürgölődik, amely korábban az iráni földgáz kiaknázásában működött együtt az orosz Gazprommal. A cég vezetői úgy tartják: az ő tapasztalatuk nélkül az oroszok nem képesek feltárni a sarkkörön túli szénhidrogénvagyont, ezért őket is be kell vonni az üzletbe. Putyin ettől nem zárkózott el, sőt: kilátásba helyezte, hogy a 14 milliárd dolláros beruházás egyik korábbi amerikai esélyesét kihagyják az európaiak kedvéért.

A Stokman-mező kincséért tehát folyik a versengés. Az orosz tervek szerint a gázt a jéghegyek alól szárazföldi vezetéken vinnék el Szentpétervárig, onnan pedig – a közös erővel felépítendő tenger alatti csövön – a tranzitországokat kikerülve szállítanák Németországba. Berlin számára tehát nem kicsi a dilemma. Angela Merkel kancellár több tanácsadója úgy véli: ki kell használni a lehetőséget, mert Oroszországban jövőre elnököt választanak, s nem lehet tudni, hogy Putyin utóda is olyan lelkesen hangoztatja-e majd németbarátságát, mint a távozó államfő, aki hírszerzőként valamikor több éven át dolgozott Drezdában.