Nappal fűtünk, földdel hűtünk?

Nemrégiben, amikor egy magyar vállalkozó Ausztriában járt, s megcsodálta ottani barátja napelemmel felszerelt házát, első kérdése az volt, hogy mennyi idő alatt fog ez megtérülni? A „sógor” erre módfelett felháborodott, és azt felelte: „Ez a baj veletek, hogy mindenben csak a pénzt nézitek, de arra már nem gondoltok, hogy a gyerekeiteknek lesz-e tiszta vizük, friss levegőjük”. Attól, aki például a havi rezsijét is csak nagy erőfeszítések árán tudja kifizetni, nem várható el, hogy hosszú távú ökostratégiában gondolkodjon. Miközben ugyanis a Lajtán túl, Ausztriában és Németországban (csak hogy ne tekintsünk messzire) a megújuló energiaforrások kiaknázását támogatták, nálunk pont fordítva működött a rendszer: a központi kompenzáció a gáz árába ömlött bele. Ráadásul a „hagyományos” energiahordozók árára kedvezőbb áfakulcsot állapítottak meg, mint az alternatív technológiákra. Esélye sem volt az energiafüggőségtől való félelem kialakulásának, hogy a környezettudatos gondolkodásról már ne is beszéljünk.

A kormány ugyan a Nemzeti Energia Program (NEP) keretében idén márciusban kiírt egy pályázatot a megújuló energiaforrások felhasználásának bővítésére, ám a 183 milliós keretösszeg 11 nap alatt elfogyott, és a pályázatot felfüggesztették. A beérkezett anyagok elbírálása egyébként a mai napig nem történt meg.

Kevesen tudják, hogy Németországban már vannak olyan háztartások, ahol nem csupán nem kell fizetni az áramért, hanem még a szolgáltatótól jön a pénz a család által megtermelt energiáért. Ezt a nálunk sci-finek is minősíthető állapotot a magyar kormányzat támogatási stratégiájának hiányában belátható időn belül valószínűleg nem érhetjük el, de a nemrég bejelentett energiaár-emeléseknek köszönhetően a helyzet némileg változhat.

Varga Pál, az egyik napkollektorokat forgalmazó cég vezetője elmondta: amióta napvilágot látott a kabinet megszorító csomagja, 30-40 százalékkal megnőtt az érdeklődők száma. Mint mondta, a napenergia hasznosításának elterjedésére van a legnagyobb esély. Meleg víz előállítására elegendő 5-6 négyzetméternyi napkollektor, ám a fűtési rendszert is támogató megoldáshoz már 20 négyzetméternyi hőgyűjtő felületre van szükség. Az előbbi megoldás egy átlagos méretű családi ház esetében 500 ezer és 1 millió forint körüli összegbe kerül beszereléssel együtt, míg a bővített változat 2 millió forintnál kezdődik. A karbantartást nem igénylő rendszer éves átlagban 65-70 százalékban váltja ki a melegvíz-igényt, a fűtésienergia-költséget pedig 30-40 százalékkal csökkenti. Nyáron a napkollektor a teljes melegvíz-ellátást fedezi, míg télen, amikor csak úgynevezett szórt fényt tud hasznosítani, szükség van a hagyományos energiarendszer támogatására is.

A napkollektorok megtérülési ideje a gáz árától függ: most, hogy a világpiaci árnak még a felét sem fizetjük, 10-15 év alatt hozza vissza a befektetett összeget, ám a várható drágulás miatt ez az idő egy éven belül 6-8 évre is csökkenhet. Tekintve, hogy a napkollektoros rendszerek élettartama 25-30 év, egy mostani beruházás akár három-négyszeresen is visszajöhet. „Nagy lehetőségek vannak a hazai piacban, mivel idáig mindössze 50 ezer négyzetméternyi napkollektort értékesítettek Magyarországon – jelentette ki Varga Pál. – Ez pedig csupán néhány ezer háztartást jelent.”

A napkollektort sokan összetévesztik a napelemmel – pedig teljesen eltérő technológiáról van szó. A napelem csupán annyiban hasonlít a kollektorra, hogy ezt is a háztetőre célszerű felszerelni, ám a működése egészen más: ez elektromos árammá alakítja a napsugárzást. Németországban a kormányzat úgy ösztönzi a napelemes technológia terjedését, hogy hosszú évekre garantáltan négyszeres árat fizet a napenergiával termelt áramért. Ez pedig már nem is spórolás, hanem inkább befektetés. Nálunk persze nem ilyen rózsás a helyzet: a napelemmel 1 kWh áramot 23 forintért vesz át a szolgáltató, miközben ezért neki 36 forintot kell fizetnünk. Magyarul: az, aki napelemmel szereli fel a házát, a kevésbé napos téli hónapokban kénytelen 36 forintért megvásárolni azt az áramot, amit tőle a sugárzóan ragyogó nyári időszakban 23 forintért vett meg a szolgáltató. Egyedüli kivétel ez alól az Elmű-Émász, amely egyszerűsített átvétellel oldja meg ezt a helyzetet: az ő szolgáltatási területükön a napelemes házaknál egyetlen villanyóra van, amely oda-vissza számol, azaz az átvett áramot ugyanolyan áron írja jóvá, mint amennyiért azt a fogyasztók megveszik.

S hogy mennyibe kerül a napelemes technológia? Egy átlagos családi házra elegendő nyolc darab 175 wattos modul, ez az 1,4 kilowattos rendszer bruttó áron 2 millió forint. Évente 80 ezer forintot lehet vele spórolni, ami a jelenlegi villanyáramár mellett pontosan 25 éves megtérülést jelent. Persze lehetne ez az idő kevesebb is, ha az állam normatív módon támogatná az átvett áramot. Mivel nálunk 2000 óra fölött van a napsütéses órák száma (ami jóval több, mint Németország esetében), elegendő lenne csak kétszeres áron átvenni a napenergiával termelt villanyenergiát – állítja Kitzinger Zsolt, egy napelem-forgalmazó cég vezetője. Szerinte egy ilyen döntés hosszú távon nemcsak a környezetet kímélné, hanem még hasznot is hajtana. A növekvő igények ugyanis idevonzanák a beruházásokat, élénkítenék a gazdaságot, ami munkahelyeket teremtene. Németország az utóbbi években Európa vezető napelem-gyártójává vált.

A harmadik reális alternatíva az energiaárak „háztáji” csökkentésére a különböző hőszivattyúk alkalmazása. Szakemberek szerint ez nem is igazi megújuló energia, hanem inkább egy energiasokszorozó berendezés. Lényege, hogy a rendszer a környezet hőjét csapolja meg – legyen az a föld mélyében vagy kint, a szabad levegőn. A geotermikus zárt szondás rendszerben például 100-120 méterre lefúrnak a földbe, s egy zárt, U alakú csőben kering az a fagyálló folyadék, amely „felhozza” a föld hőjét. Ennek a beruházási költsége némileg drágább, mint a napenergia esetében: nettó 2,7-3 millió forintba kerül, a működéséhez pedig áramra van szükség (ezért nevezik energiasokszorozónak), de a felhasznált energiának a négyszeresét termeli, s a klímaberendezést is kiváltja, hiszen a folyamat megfordítható: a lakás hőjét is levezeti a talajba. Ha a gázfűtés nagymértékű kiváltása és a meleg víz előállítása mellett a léghűtésen spórolt összeget is ideszámítjuk, a geotermikus hőszivattyú megtérülése 7-8 évre tehető.

A zöld bumm éve

A megújuló energiaforrások többségének egyetlen nagy hátránya van, ez pedig a kiszámíthatatlanság – állítja Bánfalvi Károly villamosmérnök, aki elsőként létesített Magyarországon szélerőművet. A napsütéses órák száma, a szél erőssége olyan tényező, amely megakadályozza, hogy a „zöldenergia” egy az egyben kiválthassa a hagyományos, fosszilis energiahordozókat. Ám kiegészítő lehetőségként, az energiafüggőség csökkentésére és a környezetszennyezés visszaszorítására kiválóan alkalmasak ezek a technológiák. „Ha az energiafelhasználásnak csupán a 30-40 százalékát fedezzük megújuló energiákból, az a beruházás megtérülése után 30-40 százalékos árcsökkenésként érzékelhető – mondta. – Pedig eléggé csábító lehetőség, hogy a villany vagy a gáz ára csaknem a felére csökkenhet, nem?” Hasonló a véleménye Farkas Zénónak, a ZöldTech magazin főszerkesztőjének is. Szerinte az energiaárak már jövőre elérik azt a szintet, amely mellett állami támogatás nélkül is megéri az embereknek megújuló energiaforrásokba fektetni.