Pénz helyett csak ígéretek

A választási kampányban mind a négy parlamenti párt zászlajára tűzte az egészségügy megreformálását, ám az oda vezető utat különböző módon képzelik el. A szabad demokraták – a négy közül egyedüliként – egy
több-biztosítós rendszer kiépítését sürgetnék, ami azt jelenti, hogy az OEP elvesztené egyeduralkodó szerepét: a rendszerben több biztosító is megjelenne. A Fidesz, az MSZP és az MDF sem ért egyet ezzel az elképzeléssel, ők kivétel nélkül megtartanák a mostani, egybiztosítós megoldást, ám mindannyian átalakítanák azt.

Az MSZP a rendszer átfogó átalakítását szorgalmazza, az első lépést szerintük már megtették azzal, hogy biztosításalapúvá tették a magyar
egészségügyi rendszert. Az MSZP azt ígéri, hogy az ágazat finanszírozásában helyreállítja a köz- és a magánfelelősség egyensúlyát. Ezenkívül a háromlépcsős szolgáltatás bevezetését szorgalmaznák. Az első lépcső lenne a minimumszolgáltatás: ide tartozna a közegészségügy, a járványügy és a sürgősségi ellátás. A második a kötelező biztosítás, ahol a társadalombiztosító szolgáltatásokat vásárló szervezetként működne. A harmadik lépcsőbe pedig a különleges szolgáltatások tartoznának egészségpénztári tagság fejében.

A Fidesz ellene van az átfogó reformoknak, az állam súlyát erősítené az ágazatban, mondván, az ellátórendszer működésének garantálása állami felelősség. Az egészségügyre fordított összegeket a GDP 4 százalékáról 7 százalékra növelné a nagyobbik ellenzéki párt. Az MDF a kötelező általános egészségbiztosítás fenntartása mellett ösztönözné a kiegészítő biztosítások fejlődését. Szükségesnek tartják az önálló munkahelyi baleset-biztosítás és az ápolásbiztosítás kidolgozását is. Teret adnának a
magántulajdon növelésének, elsősorban az orvosok tulajdonossá válását támogatják a háziorvosi ellátás mellett a járóbetegszakellátásban is.

Harmat György, a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatója a reggel.hu-nak azt mondja, neki mint kórházvezetőnek az a legfontosabb, hogy a politikusok valamiképpen megoldást találjanak a forráshiány felszámolására. „Ebből a szempontból mindegy, hogy a forrásbővítést az állam oldja-e meg, vagy kiegészítő biztosításokkal, esetleg több biztosító révén sikerül több pénzt juttatni a rendszerbe.” Az igazgató azt is hozzáteszi, hogy a mostani helyzet, azaz hogy a GDP nagyjából 5,8 százalékát fordítják az egészségügyre, nem elegendő a rendszer fenntartására. Szerinte önmagában a több-biztosítós rendszer nem jelentene megoldást, ám az ötlet bizonyos elemeit fel lehetne használni. „Külső biztosító akkor száll be, ha pénz van a rendszerben, az viszont igaz, hogy a jelenlegi szisztéma sem mÛködik, hiszen a társadalombiztosításnak a befolyt összeget valóban az egészségügyre kellene fordítania.”

Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke is azon a véleményen
van, hogy az első és legfontosabb lépés a forrás biztosítása. „A pénz kevés, nem mond igazat, aki szerint van pénz az egészségügyben, csak nem jó helyen. A több-biztosítós rendszer nem jelentene megoldást, hiszen attól, mert több biztosító működne, még nem lenne több pénz is. A struktúra rossz, aminek megváltoztatásához kormányzati akarat kell. Minden pártnak igaza van valamiben, olyan ez, mint egy svédasztal: lehet róla csipegetni, de önmagában egyik sem jó.”

Nem sok helyen működik több biztosító

Az EU-hoz elünk együtt csatlakozott országok közül Észtországban a teljes járulékot a munkáltató, Lengyelországban a munkavállaló fizeti. Nincs járulék Cipruson, Máltán és Lettországban, ahol az általános adórendszeren keresztül fizetnek hozzájárulást. Jellemző volt a számos biztosítóval indult rendszer Csehországban, Észtországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Lengyelországban, ma jóval kevesebb biztosító működik a több-biztosítós rendszerekben is. Ez többek között a biztosítók körbetartozás miatt bekövetkezett financiális ellehetetlenülésének következménye. Jelenleg Szlovákiában (5) és Csehországban (9) működik több biztosító a kötelező biztosításban, Szlovéniában a kötelezőt egy, az általános kiegészítőt további két biztosító bonyolítja.