Hírek

2006.04.21. 14:56

Magyar lobogó leng az Északi-sarkon

Kitűzte a magyar zászlót az Északi-sarkon Turoczi Gábor. A jég hátán a paprikás csirkét is megfőzte, jelezve: az ember embertelen körülmények között is megőrizheti kulináris identitását.

Rados Virág

Nagy fába, pontosabban jégbe vágta fejszéjét Turoczi Gábor, amikor elhatározta: nekiindul a világnak, és az Északi-sarkig meg sem áll. A huszonnyolc éves fiatalembert nem pusztán a kalandvágy vezérelte. A Lucullus Baráti Társaság nevű ínyencklub alelnökeként be akarta bizonyítani: az ember a jég hátán is megőrizheti gasztronómiai kultúráját. Ennek jelképe lett a helyszínen megfőzött paprikás csirke.

Turoczi április 9-én indult útnak a Malév oslói járatával. A norvég főváros repülőterén a magyar nagykövetség tanácsosától vette át a csirkét, anélkül, hogy madárinfluenzától kellett volna tartania. Az állat ugyanis hatóságilag engedélyezetten importált fagyasztott szárnyas volt, amely egyenesen Zalaegerszegről érkezett Európa legészakibb pontjára. Egy norvégiai magyar, Szabó Béla ajánlotta fel az északi-sarki főzőcskéhez.

A vállalkozó szellemű fiatalember ezután Tromsön keresztül repült el Longyearbyenbe, a Svabald-szigetek (közismert néven a Spitzbergák) fővárosába. Itt csatlakozott a tizenhárom tagú nemzetközi expedícióhoz, amellyel április 11-én egy AN-74-es fedélzetén érték el az északi szélesség 89. fokát. Itt már nem volt más, csak a Borneo Jégbázis. Első pillantásra nem stílszerű név: Borneo Indonézia része, a trópusokon található, és még az Egyenlítő is metszi. Jó meleg van tehát ott az év minden szakában. A jégbázis nevéből áradó trópusi klíma Turoczi számára jelenleg a szó szoros értelmében távoli álom, de kárpótolhatja őt a dermesztő fagyokért.

Az itt töltött éjszaka után a felfedezők gyalog vágtak neki az Északi-sarkra vezető száz kilométeres túrának. Jeges szélben, viharokban, különösen erős mágneses tevékenység közepette haladtak. Az átlaghőmérséklet mínusz húsz fok, a páratartalom nyolcvan-kilencven százalékos volt. A jégmező velük szemben mozgott, így hiába igyekeztek teljes erőből, többször is visszafelé haladtak. Az időjárás viszontagságain kívül a csapatot a technika ördöge is megtámadta, ami pedig az alapbázissal való kapcsolattartást zavarta. A hazai médiakommunikáció is csetlett-botlott – az ígért élő közvetítésekből utólagos közlemények lettek. Ráadásul az expedíció egyik résztvevőjét helikopterrel kellett kimenteni. Szerencsére nem Gábor volt az – a túlélőtúrán edzett magyar ifjú társaival együtt sértetlenül ért célba.

Az Északi-sarkra április 20-án, reggel hét óra előtt tíz perccel jutott el a csapat. Nyolc napot gyalogoltak tehát az embertelen vidéken. Gábor új erőre kapva tűzte ki a magyar lobogót, és főzte meg alatta a szintén magyar paprikás csirkét. A többiek csak ámultak: a sarkkutatók nemigen törődnek vele, mit vesznek a szájukba. Egyetlen szempont létezik számukra: a kalória. Turoczi a ruhája alá dugva, testmelegben cipelte a zalaegerszegi csirkét végig a jégmezőn a hóbuckák között. A gasztronómia és a túlélőtúra hősét barátai április 24-ére várják haza a norvégiai Oslóból Magyarországra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!