Madárröpde barátpapagájoknak és másoknak

[caption id="" align="alignleft" width="160"] Az új létesítmények összesen kilenc fajnak és mintegy ötven madárnak adnak otthont. - Fotó: Bagosi Zoltán
[/caption]Harminc csodaszép zöld barátpapagáj örülhet társaival együtt a budapesti állatkert új madárröpdéinek. A létesítményeket, amelyek összesen kilenc fajnak és mintegy ötven madárnak adnak otthont, csütörtökön avatják fel ünnepélyesen. A Pápua röpde például a benne lakó – egyébként Új-Guineában őshonos – Pápua szarvascsőrű madárról kapta nevét. A szarvascsőrű szárnyas lakóhelyén a kígyászdaruval és a vörösnyakú lúddal osztozik. Odalent pedig kínai muntyák szarvasok tanyáznak, hogy ésszerűbb legyen a térkihasználás. A madárröpdék méretükben, műszakilag és esztétikailag is jobban megfelelnek a kor, no meg lakóik elvárásainak – mondta Hanga Zoltán szakmai referens.

A csütörtöki eseménysorozat a 140 éves állatkertet születésnapján köszöntő emléktábla leleplezésével kezdődik. Előtte pedig megkondítják a kilencven éve hallgató harangot. Annak idején, 1893-ban Walser Ferenc mester öntötte, külön az intézmény számára. A budapesti állatkert meg is érdemelte ezt, hiszen mintegy ezerötszáz-kétezer társa között ő az egyik legöregebb ilyen létesítmény a világon. Talán csak 20-25 kert működik még, amely távolabbi múltra tekint vissza. Az emléktáblát a Bagolyvárnál állították fel, lévén ez az intézmény legrégibb, 1866-ban emelt épülete. Közelében farkasok és vidrák tanyáznak – de magától a mesterséges romtól a baglyok már rég elköszöntek. Az akkori idők romantikus ízlésének megfelelően költöztették őket oda; csakhogy időközben kiderült: mégsem ez számukra a legjobb hely. Annál inkább szórakozhatnak viszont a látogatók, akik szabadon bemászhatnak a régi bagolyröpdébe.

A jubileumi emlékév alkalmából fontos szerep jut a kert emblematikus állatainak is. A vízilónak, a zsiráfnak és az orrszarvúnak, amely fajok a legrégebben laknak a budapesti állatkertben. Orrszarú- és makiszobor készült egyébként a vakoknak és gyengénlátóknak, hogy könnyebben összeismerkedhessenek az állatokkal. A művek Székely Kata iparművész hallgató munkái, akitől fókát és jegesmedvét szintén akarnak rendelni. E két állat szoborléte különösen aktuális lesz, ha élő társaik körülbelül egy hónap múlva beköltözhetnek majd a felújított Sarkvidéki panorámába.

Kincsem, a víziló nem a versenykanca, hanem a sertés rokona

A mostani budapesti vízilovak elődei 1893 óta élnek a magyar főváros állatkertjében. Érdekesség, hogy az első példányok Jónás és Kincsem néven „futottak”. A futás itt nem túlzó kifejezés, hiszen a budapesti állatkert Kincsemje a híres-nevezetes versenylóról kapta nevét. Ami azért is mulatságos, mert valóban kizárólag a nevében hasonlított a büszke kancára. Fajtája a valóságban inkább a sertésfélékkel tart közelebbi rokonságot.