Hírek

2006.04.26. 17:01

Húsz éve pusztított Csernobil

Ma van a huszadik évfordulója annak a balesetnek, amely megrendítette az atomreaktorok biztonságos működésébe vetett hitet. A tragédia után két évtizeddel azonban még mindig működnek a csernobilihoz hasonló rendszerű reaktorok.

Farkas Károly – Csák Elemér

[caption id="" align="alignleft" width="220"] A csernobili katasztrófa után ugrásszerűen megnőtt a rákos betegek száma a gyerekek között is
[/caption]A mai Ukrajnában, Kijevtől mintegy 150 kilométerre fekvő Csernobil nevét csak kevesen ismerték 1986. április 26. előtt. Ezt a napot választották orosz atomfizikusok arra, hogy egy kockázatos kísérletet hajtsanak végre a hetvenes években épült atomerőmű egyik reaktorblokkjában a négy közül. Azt akarták megtudni, hogy áramkiesés esetén a turbógenerátor valóban táplálja-e még negyven másodpercig az üzemzavari hűtővízszivattyúkat. Ennyi időre van szükség, amíg a dízelgépek felélednek és energiát adnak az erőmű biztonságos leállításához. Ahhoz, hogy a kísérlet sikerüljön, az üzemeltetők több védelmi eszközt, automata kapcsolót lebénítottak, nehogy a rendszer blokkolja magát. A kísérlet fényesen sikerült, de az eredményeként a reaktorban végbement két robbanás a hirosimai atombombánál négyszázszor több radioaktivitással szennyezte a környezetet.

Ukrajna és a szomszédos Fehéroroszország mellett 24 európai ország, köztük hazánk is jókora sugárdózist kapott. Az áldozatok számáról azóta is vitatkoznak: az ukrán hatóságok majdnem 35 ezerre teszik azoknak a számát, akik a sugárzás következtében haltak meg, a Greenpeace legfrissebb tanulmányában százezer áldozatról ír.

A csernobili típusúként emlegetett RBMK reaktorok konstrukciós hibái már korábban is felmerültek. A szintén a hetvenes években épült és máig működő litvániai Ignalina atomerőművében korábban már megfigyelték a reaktornak azt a sajátosságát, hogy a szabályozórudak betolásánál a teljesítmény csökkenése helyett átmenetileg növekszik a reaktivitás. A RBMK-reaktorok nem önszabályozók. A nemkívánatos teljesítménynövekedés külső beavatkozás nélkül nem csökken, a rendszer önmagát gerjeszti.

„Ez az ilyen jellegű erőművek egyik alapvető tervezési hibája, ezért kell mihamarabb leállítani mindegyiket” – mondta el Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem docense. A kutató szerint ezek a reaktorok nem biztonságosak, ennek ellenére tucatnyi működik belőlük Európában. Az Egyesült Államokban is kísérleteztek hasonló reaktorokkal, de ott nem kerültek át polgári alkalmazásba. Éppen Teller Ede volt az, aki vehemensen ellenezte szolgálatba állításukat – jegyezte meg Aszódi Attila. A szakember szerint ez nem indok arra, hogy lemondjunk az atomenergiáról. „Paks jó példa arra, hogy lehet egy erőművet biztonságosan is üzemeltetni. A három évvel ezelőtti balesetben sem személyi sérülés, sem környezeti terhelés nem történt, az erőműből kijutott sugárzás pedig elhanyagolható volt” – érvelt a szakértő, az atomerőmű volt miniszteri biztosa.

Más véleményen vannak a környezetvédő civil szervezetek. Vay Márton, a Védegylet munkatársa szerint az atomerőművek olyan kockázatot rejtenek magukban, amelyeket egyszerűen nem lehet vállalni. „Láttuk Csernobilnál, hogy mivel jár. Nem igaz, hogy biztonságos, és az sem, hogy olcsóbb energiaforrás lenne” – mondta. Ezzel kapcsolatban azonban szerinte sem szabad elhamarkodott döntéseket hozni, hiszen Paks jelenleg pótolhatatlan. „Hosszú idő alatt, tudatos energiapolitikával kell átállnunk a megújuló energiaforrásokra. Jók az ország geotermikus adottságai, és biomasszából is elegendőt tudunk termelni. Idővel ki lehetne váltani a jelenlegi erőműveinket” – mondta el a környezetvédő, aki szerint a szakemberek szépítenek a valóságon. „Nem állíthatom, hogy a szakértők korruptak, de így vagy úgy az atomenergiából élnek. Ez megváltoztatja az álláspontjukat” – tette hozzá a Védegylet munkatársa. Szerinte javarészt ez vezetett a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításához is.

„Paks üzemideje minden további nélkül meghosszabbítható, sőt nem tartom kizártnak egy új erőmű építését sem” – mondta a jövőre vonatkoztatva Aszódi Attila. Szerinte nemzetközi trend az új erőművek építése. Finnországban 2004-ben kezdtek építeni egy új erőművet, az Egyesült Államok, Kína és Franciaország is erre indul. A szakértő szerint a technológia megfelelő biztonsági feltételek teljesítése mellett jól alkalmazható. „Energiaéhes világban élünk. Csökkenteni kell a fosszilis energiahordozóktól való függőségünket. Ezt jelenleg csak az atomenergiával lehet elképzelni, vagy építhetnénk egy szénerőművet.” Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal szakértőjének tájékoztatása szerint egy atomerőművet leállítani hosszú időbe kerül, száz évig is eltarhat, míg az erőmű helyén zöld fű nő. A leállítás hosszú tisztítási folyamat, amikor a radioaktív anyagokkal szennyezett alkotóelemeket, a betonfalaktól kezdve a legapróbb csavarig, a szennyeződéstől mentesíteni kell. Miután a láncreakciót leállították, az üzemanyagot kell eltávolítani az aktív zónából. A paksi gyakorlat szerint öt évig vízben megfigyelés alatt tartják, ezután a végleges tárolóhelyre szállítják a fűtőelemeket. A harmadik fázisban minden alkatrészt megvizsgálnak, és fel-térképezik a sugárszenynyezettséget. Ezután kezdődik a tisztítás, amely több évtizedig is eltarthat. Ha nem kifizetődő a tisztításhoz nekifogni, kivárják, míg a felezési időnek megfelelően csökken a sugárzás szintje. A leszerelés óriási pénzösszegeket emészt fel, amelyek a megépítés költségeivel vethetők össze. A Pakson üzemelő atomerőmű leszerelése 1997-es adatok szerint 250 milliárd forint.

Az atombalesetek fél évszázada

1949 Egyesült Államok, Hanford: radioaktív felhő szabadul ki a plutóniumkutatóból.

1957 Szovjetunió, Cseljabinszk: robbanás egy plutóniumtermelő erőműben.

1958 Nagy-Britannia, Windscale: egy plutóniumtermelő erőműben kigyullad a grafit, radioaktív por kerül a levegőbe, 500 négyzetkilométer terület szennyeződik el.

1975 Szovjetunió, Leningrád: csőtörés miatt leolvadnak a fűtőelemek, és radioaktív anyag kerül a környezetbe.

1977 Egyesült Államok, Alabama: a hűtővíz elszökik, aminek következtében a reaktormag részben leolvad.

1979 Egyesült Államok, Three Mile Island: a reaktormag megolvadása következtében radioaktív szivárgást észlelnek.

1986 Egyesült Államok, Gore: radioaktív gázrobbanás

1986 Szovjetunió, Csernobil: robbanás az erőmű négyes blokkjában. A balesetet a legsúlyosabb radioaktív tragédiaként tartják számon.

1991 Csehország, Brno: tűz üt ki az atomerőműben.

1991 Japán, Miharma: megszalad a hetvenes években üzembe helyezett reaktor.

1999 Japán, Tokaimura: ellenőrizetlen nukleáris reakció egy uránfeldolgozó üzemben.

1986-ban a légköri áramlások heteken át szállították keresztül-kasul Európa fölött is a radioaktív felhőket. A katasztrófamenedzselés hiányosságai, a hivatalos tájékoztatás ferdítései megrendítették a hazai és nemzetközi bizalmat. A közvélemény a mai napig Csernobilnak tulajdonítja az általánosan megfigyelhető egészségromlást is. Mivel a sugárzást az emberek közvetlenül nem érzékelik, a lakosság Csernobil körzetében folyamatosan visszaköltözik a veszélyes területekre is, a szegénység miatt pedig még a szennyezett növényeket és állatokat is elfogyasztják.

az atomreaktorok biztonságos működésébe vetett hitet. A tragédia után két évtizeddel azonban még mindig működnek a csernobilihoz hasonló rendszerű reaktorok. Farkas Károly – Csák Elemér Az atombalesetek fél évszázada 1949 Egyesült Államok, Hanford: radioaktív felhő szabadul ki a plutóniumkutatóból.

1957 Szovjetunió, Cseljabinszk: robbanás egy plutóniumtermelő erőműben.

1958 Nagy-Britannia, Windscale: egy plutóniumtermelő erőműben kigyullad a grafit, radioaktív por kerül a levegőbe, 500 négyzetkilométer terület szennyeződik el.

1975 Szovjetunió, Leningrád: csőtörés miatt leolvadnak a fűtőelemek, és radioaktív anyag kerül a környezetbe.

1977 Egyesült Államok, Alabama: a hűtővíz elszökik, aminek következtében a reaktormag részben leolvad.

1979 Egyesült Államok, Three Mile Island: a reaktormag megolvadása következtében radioaktív szivárgást észlelnek.

1986 Egyesült Államok, Gore: radioaktív gázrobbanás

1986 Szovjetunió, Csernobil: robbanás az erőmű négyes blokkjában. A balesetet a legsúlyosabb radioaktív tragédiaként tartják számon.

1991 Csehország, Brno: tűz üt ki az atomerőműben.

1991 Japán, Miharma: megszalad a hetvenes években üzembe helyezett reaktor.

1999 Japán, Tokaimura: ellenőrizetlen nukleáris reakció egy uránfeldolgozó üzemben. A csernobili katasztrófa után ugrásszerűen megnőtt a rákos betegek száma a gyerekek között is -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!