Ha meggazdagodom, politikusnak állok

– A minap sokakat megdöbbentett, amikor politikusi ambícióiról beszélt. Végre pályán van, villog a Heti Hetesben és Tibi csokival eteti az országot. Miért állna politikusnak, amikor fut a szekér?
– Rám nem lehet szavazni, s lehet, hogy még évekig nem is óhajtok fellépni a politika színpadára, de nincs ellenemre. Sosem titkoltam, hogy milyen nézetek állnak hozzám közel. A színpadon vagy a Heti Hetesben szívesen odamondogatok a pártoknak meg a politikusoknak. A csípős nyelvemet csak a jó ízlés cenzurázhatja, tehát az biztos, hogy mondjuk senkinek az arcképét nem köpném le. Abban viszont semmi kivetnivalót nem találok, hogy tehetséges emberek saját hitük szerint próbálják alakítani az országot.
– Mikor jön el az idő, amikor Hajós András neve mellett megjelenik a bűvös szó: képviselőjelölt?
– A rendszerváltás nagy hatással volt rám, de nincs küldetéstudatom. Kétségtelen, hogy az ismertségem helyzeti előnyt jelent majd, de addig egy tapodtat sem teszek a politika irányába, míg nem stabilizálom a helyzetem. 37 éves vagyok, két gyerek apja, s napszámosként ugyan jó órabérért dolgozom, de ez még mindig kevés…

– Állítólag van egy zseniális ötlete, s abból készül meggazdagodni.
– Valami van, s most azt gondolom, hogy ez az igazi. Nincs köze a nyilvánossághoz, sőt semmihez semmi köze, amit most csinálok. Két éven belül nemzetközi sikerre is számíthat, így akár meg is gazdagodhatom. Egy jómódú ember meg akár már politizálhat is.
– Nem fél attól, hogy megszólják majd, mert tegnap még fejen állt, ma pedig képviselő szeretne lenni?
– Lehet, hogy nem is akarnék képviselő lenni, hanem inkább kampányt vezetnék vagy valami effélét, ami eleve közelebb áll hozzám.

– Szereti a Tibi csokit?
– Nem vagyok édesszájú. Amúgy meg nem zavar, ha cikiznek, hiszen sok reklámban nem láthattak, pedig már négy éve benne vagyok a tévében. Több felkérést elutasítottam, mert nem tudtam azonosulni a reklámmal. A Tibi csokit azért is szeretem, mert szabad kezet kaptam, az ötleteim, a humorom és a zeném is benne van.
– A reklámot viszont nem nagyon használja, ha a saját dolgairól van szó, például az Emil Rulez! zenekart egyetlen műsorában sem népszerűsítette, miközben Magyarországon mindenki szégyentelenül oda-vissza reklámozza magát még a köztévében is.
– Mondták már többen is, hogy milyen hülye vagyok, egy ilyen országban, ahol mindent szabad, az állami tulajdont öszszekeverik a magántulajdonnal, az általam vezetett 40 talkshow-ban az Emil Rulez! egyszer sem volt vendég. Zenebóhoc vagyok, és nem Ügyes János.

– A zenekarból nem élne meg?
– Viccel? Tavaly jogdíj gyanánt bruttó 1millió 350 ezer forintot kaptam. Egy pedagógusfizetéshez képest talán nem tűnik kevésnek, de ha azt számítom, hogy a negyedik albumunk, a Zanga ! Zanga is aranylemez, akkor semmi. Egyébként meg ha nem lenne lemezmásolás, tízszer ennyit kapnék. Az Emil Rulez! hobbizenekar, nem azért találtuk ki, hogy ebből éljünk. Én csak hálózati dzsessz-bitang-zenekarnak hívom, s arról dalolok, hogy „volna itt ez a mélabú, amivel kezdeni kéne valamit”.
– A zenekar nem haragszik, hogy nem nyomják reggeltől estig, hiszen amióta az énekest megismerik az utcán, felkérésekből sincs hiány?
– Szerencsém van, a többiek is beérik havi négy-öt koncerttel. Hegyi Gyuri szerzőtársam a Radio Cafe programigazgatója volt, ma szabadúszó szövegíró. Fekete Kovács Kornél trombitaművész és tanár, mellesleg saját zenekara is van. Kisvári Ferenc, a dobosunk ismert sessionzenész, míg a billentyűsünk, Warnusz Zsuzsa zongoratanárnő és saját zenekart is tart Borago néven. Gereben Zita és Bruzsa Gábor pedig még tanul. Ha valakit kihagytam, az majd helyreigazítást kér.

– Állítólag szeret haknizni, pedig ezt kevesen vallják be.
– Az én műfajomban a terepmunka nagyon fontos, különben elveszíteném az edzettségemet. A Heti Hetesben is improvizálunk, de ott van háló, mert ha nekem nem jut eszembe poén, mondják a többiek. A múltkor voltam egy céges bulin, s az necces volt, nem pörögtem rendesen. Bizony, ha nem beszélhetek napi másfél órát, akkor belémszorul. És egy tisztességes összegről adhatok számlát, sőt még meg is tapsolnak. Ilyenkor érzem, hogy szerencsés ember vagyok.
– A Heti Hetestől nem félt? Többen megbuktak ott már, akik nem érezték a ritmust, vagy csak nem fogadták be őket.
– Bevallom, hogy az elejétől fogva úgy éreztem, odavaló vagyok. Nem is vendégként viselkedtem, hál’ isten befogadtak, pedig nehéz emberek.

– A talkshow az egyetlen bibi az életében, kétszer indult neki, és kétszer nem sikerült. Lesz még harmadik forduló?
– Bibékről ne beszéljünk, mert volt abból több is. A beszélgetős műsorok most nem nagyon izgatnak. Kétszer megcsináltam, talán nem is voltak rosszak. Az elsőhöz kölcsönkértem a pénzt, aztán nagyon ráfizettem. A másodikra is ráfizettem, mégis derűsen tekintek vissza, hiszen ezeknek köszönhetem, hogy megismertek. Tekintsük tehát tanulópénznek. Engem azóta is az zavar, hogy ezekben a műsorokban mindig középre kell húzni, pedig én nem szeretem visszafogni magam. Ha megint felkérnének, megdobbanna a szívem, de nem szeretnék még egyszer csalódni.