Hírek

2006.04.30. 18:23

Álomleső, Álomfogó, Álomfigyelő...

Aleksandar Zograf, a vajdasági képregényrajzoló az USA-ban kezdett publikálni, majd kötetei jelentek meg Nagy-Britanniában, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Brazíliában, és ki tudja még merre… A Nyitott Könyvműhely Kiadónak hála, végre Magyarországon is!

Szabó Palócz Attila

Az internet és az e-mail játszott igen fontos szerepet Aleksandar Zograf Bulletins from Serbia című amerikai kötetének megjelenésében. 1999-ben, a NATO Kis-Jugoszlávia elleni légicsapásai idején Saša e-mailben küldözgette szét beszámolóit és helyzetjelentéseit a nagyvilágba, amelyekben az élet olyan apró-cseprő vonatkozásairól is szót ejtett, amelyekről a CNN már nem tudósított. Pancsova, a szerző szülővárosa, ahol ezekben a vészterhes napokban is élt, egy vajdasági kisváros, alig néhány kilométerrel Belgrád felett, olajfinomítója miatt pedig a bombázások mindennapi célpontja volt... Ezek az e-mailek, amelyeket Zograf küldözgetett szét az onnan az adott pillanatban igencsak összeszűkült és kicsinek tűnő nagyvilágba, a háború megélésének intim beszámolói lettek, és később már lánclevelekként köröztek az ilyen jellegű küldemények kiszámíthatatlan és véletlenszerű, mindig csak esetleges útján, a címzettek továbbküldték, újabb és újabb emberekhez jutottak el a világszerte.

Így töltődtek le egy szép napon ezek a küldemények Terry Jones, a Monty Python társulat egyik tagjának számítógépére is. Terry Jones mindvégig ellenezte a bombázásokat, s amikor a Guardian visszautasította erélyes hangú cikkének közlését, amelyben kifejtette volna nézeteit, egyfajta ellenlépésként minden erejét arra fordította, hogy hozzásegítse Zografot a Bulletins from Serbia című kötet megjelenéséhez, amelyben ezeket az e-maileket gyűjtötték össze. Saša minderről később úgy nyilatkozott, hogy a levelek megírásakor neki meg sem fordult a fejében ilyesmi…

Aleksanadar Zograf a pancsovai Aleksandar Rakezić álneve, amit a magyar nyelven most megjelent kötetének előszavában Triceps, a bevezető szerzője, Képíró Sándorként magyarított - hogy értelmezze az olvasónak. Az 1963-as születésű képregényrajzoló szülővárosa, és műveinek egyik legfőbb, valamint legfontosabb színhelye Pancsova, ez a vajdasági kisváros.

Zograf munkáinak elemzői többször is felhívták már a figyelmet arra, hogy rajzai mély, belső ellenállásból fakadnak a balkáni hétköznapok őrületével szemben, s képregényei a legnagyobb könnyedséggel mesélnek olyan dolgokról, amelyeket szinte mindenki más a lehető legmélyebbre igyekezett elrejteni, elásni, elfedni önmagában. Zograf leginkább abból merít erőt és lendületet, hogy kibeszéli ugyanezeket a dolgokat, amelyekről az emberek legszívesebben hallgatnak, s leginkább azt szeretnék, ha soha többé eszükbe sem jutna, a feledés megkönnyebbülést és feloldozást hozó leple alól soha fel sem bukkannának újra.

"Az első magyar nyelvű Zograf-kötet megjelenése piros betűs ünnep a hazai képregénykiadás történetében: mostantól a műfaj legádázabb ellenségének is be kell látnia, hogy a képregény nemcsak az infantilizmus, hanem akár a katarzis szinonimája is lehet." (Gróf Balázs - képregényrajzoló, Pesti Est)

Aleksandar Zograf eredetileg újságíróként dolgozott, a múlt század hetvenes éveiben kezdett publikálni szinte az összes jelentősebb ex-jugoszláv és szerbiai lapban. A Ritam, a Rock, a Mladost a kor legjelentősebb országos terjesztésű (akkor még Ljubljanától Szkopjéig…) könnyűzenei szaklapjai és ifjúsági magazinjai voltak. Az ugyancsak ezek sorába tartozó Džuboks című rockzenei lapban is rendszeresen közölt cikkeket, amelyekben az akkori alternatív zenei világot mutatta be.

A kilencvenes években alkotói munkássága újabb lendületet vett, amikor amerikai lapokban kezdte publikálni képregényeit. Csak néhány ezek közül: The Comics Journal, Zero Zero, Weirdo, Buzzard, Cow… Néhány évvel később a Fantagraphics Books, az alternatív képregények világviszonylatban is egyik legjelentősebb kiadója adta ki önálló albumait Life under sanctions, Psychonaut 1 és Psychonaut 2 címmel. Ez utóbbi sorozatból később aztán, mi sem természetesebb ennél, a harmadik rész is napvilágot látott…

Bob Kathmannel együttműködve készült el a Flock of dreams című nemzetközi képregény-antológia, amelyben olyan műveket gyűjtöttek össze, amelyek az álmokkal foglalkoztak. Az álmok ugyanis Aleksandar Zograf munkásságának is egyik legfontosabb elemei. Kiváló munkák kerültek ki műhelyéből, amelyek nemcsak saját álmait, hanem a mások által elbeszélt álmokat is feldolgozták. Egyik legkiemelkedőbb alkotása e sorok szerzőjének megítélése szerint ezek sorában a Helen Keller álmai című munkája, amelyik megdöbbentően átható erővel, hihetetlen empátiával és energiával dolgozza fel egy olyan embernek az álmairól szóló beszámolóit, aki a sors kegyetlen fintora folytán tizenkét hónapos korában elveszítette szeme világát, s nem is hallhatott semmit az őt körülvevő környezetből: Helen Keller (1880-1968) a valóságban is élt amerikai nő, a 20. század egyik meghatározó személyisége volt.

Aleksandar Zografnak már „indiánneve” is van, amit én most Triceps nyomdokaiba lépve Álomfigyelőkét vagy Álomlesőként magyarítok... A Dream watcher című kötetének megjelenése után és annak nyomán az amerikai indiánok Pan-American Indian Association nevű szervezete - Piercing Eyes törzsfőnök javaslatára - a kötet címéről nevezte őt el. Ezzel együtt tehát immár három néven is ismert… Egyik méltatója külön figyelmet szentelt annak, hogy az, hogy egyszerre három neve is van, szimbolikusan akár annak a jele is lehet, hogy milyen gazdag és sokrétű az a belső világ, amit képregényeiben ábrázol. Mivel az indián neveket Ülő Bika óta fordítani szokás, Aleksandar Zografnak magyarul tehát most már akár nyugodt lélekkel megszavazhatnánk az Álomfigyelő, Álomleső nevet…

Az USA-ban 2002-ben jelent meg a Jamming with Zograf című gyűjteményes kiadvány, amelyben olyan nemzetközi hírű képregényalkotók voltak Saša vendégei, mint Jim Woodring és Robert Crumb.

Habár Álomlesőnk továbbra is Pancsován, ebben a vajdasági kisvárosban él, s akármennyire is porfészekként, vagy az Isnten háta mögé eső kis településként is jelenjen meg képregényeiben ez a város, munkái az internet és az e-mail segítségével a világ legtávolabbi pontjaira is eljutnak. Az USA-n kívül köteti megjelentek már Nagy-Britanniában, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Brazíliában, és ki tudja még merre… A Nyitott Könyvműhely Kiadónak hála, végre Magyarországon is! Ugyancsak az internet és az e-mail játszott igen fontos szerepet Aleksandar Zograf már említett, Bulletins from Serbia című amerikai kötetének megjelenésében is, amelyhez Terry Jones, a Monty Python társulat oszlopos tagja segítette őt hozzá.

Zograf képregényeit, két-két A4-es oldalon, hétről hétre publikálja a belgrádi Vreme című hetilapban, amelyik már a miloševići rezsim idején is az egyik legkeményebb ellenzéki sajtótermék volt. Munkássága alapvetően mégsem politikai jellegű, alkotásai nem napi politikai pamfletek, hanem sokkal inkább mondhatnánk azt, hogy képregényein keresztül fejezi ki, mutatja be, meséli el életének különböző momentumait, elemeit, hétköznapjainak megélt és a megálmodott valóságát. Ezek egyik eleme valóban a politika, amelyik azonban ilyen szempontból már csak mellékesen van jelen a hétköznapi események mögött, mint valami baljós felleg az események hátterében.

A szerző különféle utazásait is rendszeresen megörökíti képregényeiben, s ma már egész szép kis sorozata gyűlt össze különböző városokról, mint Róma, Bergen vagy Graz, a magyar közönségnek szánt kötetbe azonban csak a Budapestről szólót válogatták be a fordítók és a szerkesztők. Érdekes momentum Zograf Budapesthez való kötődésében, hogy 1999-ben akkor nyílt kiállítása a Black-Black Galériában, amikor a NATO Kis-Jugoszlávia elleni légi csapásai megkezdődtek. A kiállítás szervezői ekkor javasolták, hogy a képek, a képregénykockák addig maradjanak a galéria falain, amíg Slobodan Milošević meg nem bukik. Habár akkor még senki sem mert arra gondolni, hogy ez betartható időpont, s úgy tűnt, hogy világviszonylatban is ez lesz a leghosszabb ideig nyitva tartó kiállítás, a következő esztendőben, amikor a diktátor megbukott, a tárlat is bezárt…

Kezdetben ő maga írta a történeteket is, amelyeket képregényeiben elmesélt, később azonban alkotótársakra is lelt, nemcsak a magyarul megjelent kötetében is szereplő Slobodan Tišma személyében, hanem elsősorban felesége, Gordana Basta révén. A kötet megjelenésekor a HVG-nek adott interjúban mesélt arról, hogy élete párjával újabb vállalkozásba kezdtek, s a képregények kockái mostantól nemcsak papíron jelenhetnek meg, hanem – a régi falvédők mintájára – hímzéssel kombinálják. Zograf rajzol, Gordana hímez…

Aleksandar Zograf képregényei a magyar olvasóközönség számára csak most váltak igazán elérhetővé. Habár magyar nyelven ugyan 2002 és 2004 között, a belgrádi Vreme alapján közölt ízelítőt az újvidéki Képes Ifjúság című hetilap, ám nagyon megérett már az idő arra, hogy méltóképpen, önálló kötetbe gyűjtve is olvashassuk munkáit. A jelenlegi kötetben található fordítások nem azonosak a vajdasági magyar ifjúsági lapban publikált változatokkal. (Ezekből a korábbiakból egy kis ízelítő még mindig fellelhető, megtalálható az interneten: A légiforgalom jövője, Bergen, Graz, Helen Keller álmai, Pardon, pardon, Sex appeal, Újságkivágások, Utazás a Holdra.)

Aleksandar Zograf: Pszichonauta

Aleksandar Zograf képregényei az álmok és látomások világába röpítik olvasóját. De ne számítsunk rózsaszín felhőcskékre, édes kis buborékokra. A számos országban, az USA-ban és Európa nyolc országában megjelent képregényei gyakran éppen a valóság legtorzabb szeleteit mutatják be: a háború értelmetlenségét, az ember teljes elidegenedését önmagától. Pillanatokat, élethelyzeteket Európa egy mélypontjára süllyedt országából, Szerbiából.

Zograf nemzetközi sikere talán mégis abban a tudásában rejlik, ahogy a valóságot irányító képes álmain, látomásain keresztül egy emberibb élet lehetőségét villantja fel. Csodálatra méltó módon váltogatja a valószerű álmai és a lidérces, álomszerű valósága közötti állapotokat. Mégis mindig az apró dolgok varázsára, az egymásra figyelés, a játékosság és a nevetni tudás olykor abszurd szükségességére hívja fel a figyelmünket.

A Nyitott Könyvműhely Kiadó gondozásában megjelent Pszichonauta című kötet nagyon érdekes válogatást közöl a szerző műveiből. A szerkesztői elképzelés, amely alapján a kötet anyaga összeállt, világos és tiszta. Kicsit sajnálom azonban, hogy a városnevek fordításában, habár már az előszó második mondatából is kiderül, hogy ismerik, nem használták a települések magyar nevét olyan esetekben, amikor az létezik és kézenfekvő. Pancsova városának ez a magyar neve, tehát hasznosabb lehetett volna így leírni, s nem szerb változatában, mindvégig Pančevóként használni. Ennyi erővel, ugye, Belgrádot sem Belgrádnak, hanem Beogradnak írhatnánk, s az bizony - a hatályos magyar helyesírási szabályzat vonatkozó paragrafusainak értelmében - nagyon is helytelen volna. Abban, ugye, megegyezhetünk, hogy a kiadó logikáját követve Újvidék is Novi Sad lenne, Szabadka pedig Subotica... Német szövegek fordításában is Bécsre magyarítjuk az eredetiben Wien néven szereplő település nevét, így hát más nyelvek esetében is hasonlóképp kellene eljárni.

Arra pedig már egy bölcs korrektornak kellett volna felhívnia a figyelmet, hogy a magyar nyelvben a szövegben előforduló címeket nem tesszük idézőjelbe…

Ezek persze apróságok, a kötet ettől függetlenül nagyon élvezhető, csak hát kár, hogy ezek a pitiáner dolgok egy kissé belerondítanak az egyébként fenomenális képbe… Ha jelent meg mostanában magyar nyelven képregénykiadvány, amit mindenképp érdemes elolvasni, akkor a Pszichonauta egészen bizonyosan az!

Zograf nemzetközi sikere talán mégis abban a tudásában rejlik, ahogy a valóságot irányító képes álmain, látomásain keresztül egy emberibb élet lehetőségét villantja fel. Csodálatra méltó módon váltogatja a valószerű álmai és a lidérces, álomszerű valósága közötti állapotokat. Mégis mindig az apró dolgok varázsára, az egymásra figyelés, a játékosság és a nevetni tudás olykor abszurd szükségességére hívja fel a figyelmünket. "Az első magyar nyelvű Zograf-kötet megjelenése piros betűs ünnep a hazai képregénykiadás történetében: mostantól a műfaj legádázabb ellenségének is be kell látnia, hogy a képregény nemcsak az infantilizmus, hanem akár a katarzis szinonimája is lehet." (Gróf Balázs - képregényrajzoló, Pesti Est) -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!