2006.02.16. 14:54
Mulya a férjem, lemondott az örökségéről
Olvasónk férjének édesapja maghalt. A férfi a húga javára lemondott az örökségről, mondván, apjának ez volt a kérése. Olvasónk, az asszony magán kívül van.
A jog hasonló esetekben két fogalmat különböztet meg – mondták a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában. Az egyik a lemondás az öröklésről. Ez azt jelenti: az örökös az örökhagyóval még annak életében e megállapodásról írásbeli szerződést kötött. Ha a dokumentumban nincs olyan kitétel, hogy az örökös gyermekére a nyilatkozat nem vonatkozik, akkor a lemondó helyébe valóban beléphet annak fia. Vagyis az olvasó és férjének közös gyermeke, az unoka lehet az örökös.
Ilyen írásbeli dokumentum azonban nem született. Olvasónk fia, az elhunyt unokája tehát nem játszik szerepet az öröklésben. Az asszony által vázoltak alapján a következő történt. A férj, vagyis az örökös visszautasította az örökséget. Visszautasításról akkor beszélhetünk, ha (jogi nyelven) megnyílik a hagyaték. Vagyis a halál pillanatától kezdve. Az aktus ráadásul közjegyző előtt, a hagyatéki tárgyaláson zajlik. A visszautasítás utólag bíróságon megtámadható, feltéve, ha az örököst megtévesztették. De csakis ő maga, az örökös mondhatja és teheti ezt. Felesége vagy bárki más helyette nem cselekedhet.
A kedves olvasó, a csalódott asszony és édesanya sajnos nem tehet semmit. Hiába vannak nehezebb anyagi helyzetben, mint a férj húga, akinek ily módon a teljes apai örökség jutott. A hölgy mulyának nevezi férjét; a mulyaságra azonban a jog nem lehet tekintettel.