Viszlát!

Megint nem volt ötös a lottón, és ennek folyamodványaként valamelyik ködös és immár fagyos reggelen kulloghatok újra feladni a szelvényeimet. Azt a hármat, ami annyira zavarba ejt már lassan, mert a kisasszonynak, akinek rendszerint én vagyok az első kuncsaftja, ilyenkor mindig ígérek a leendő nyereményemből egymillió jutalékot. Mivel azonban rendszeresen elkerül a nagyobbnak mondható szerencse, kezdem magam úgy érezni, mint egy politikus, aki választási kampányt folytat, csak nem tartja meg az ígéreteit. Ő pedig következetesen fejemre olvassa mulasztásomat, s így búcsúzik: – Már évek óta ezzel hiteget!