Hová tűntek a katonák?

Az Oroszországi Föderáció nagykövetestül, vezérőrnagyostul, altengernagyostul népes csapattal jelent meg, hogy bejelentse, 60 év után megnyitották a néhai szovjet levéltárakat. Temetőket létesítettek, emlékműveket emeltek a magyar Kegyeleti Bizottsággal együtt. Sok a tennivaló, hiszen 60 évig nem vihettünk virágot a lágerekben, a lövészárkok poklában elpusztult hozzátartozóinkhoz. A Kegyeleti Bizottságnak segítségére van a KFKI-hoz tartozó IQSYS Informatikai Rt., interneten, e-mailben és telefonon is felvilágosítást adnak a hadifogoly-adatbázisról, az elhunytakról. A 170 ezer névből még százezer hiányzik.

A kiállításon soha nem publikált forrásokat, tárgyakat, a hadifoglyok életét mutatják be. A még élő, hazatért kevesek elhozták tárgyaikat. Láthatjuk a fejadagokat, a barakkokat, az egyenruhákat. A rudkinói magyar temetőben 17 ezer magyar katona és munkaszolgálatos nyugszik. A tervek szerint oda viszik a többiek maradványait és előkerült tárgyaikat is. Ukrajna állami hatóságainak jóváhagyásával a magyar és a helyi zsidó közösség összefogásával az észak-ukrajnai Dorosics (ma Kupiscse) területén szintén emlékhelyet és temetőt avattak az 1943 áprilisában meghalt 396 munkaszolgálatos emlékére. 

Alig van magyar család, amelyből ne szedett volna áldozatot a keleti hadszíntér. Hatvan év után ideje, hogy „a harcot békévé oldja az emlékezés / s ez a mi munkánk, / és nem is kevés” – ezek József Attila örökké élő sorai.