Jó reggelt!

A reggeli csúcsban araszoló buszról már vagy fél perce pislogás nélkül meredtem egy parkra. A mozdulatlan világomba hirtelen bezuhant egy kék szőrcsomó. Pontosabban egy kék labda bundás körítésével, egy összetekeredett kutyával. A gazdi igazi öreg néne őzikéje. Hófehér konty, kendő a vállon, apró virágos otthonka. Az eb lelkesen megvárta, pedig a néni rettentő lassan ment oda a labdáért. A játékszer megint elrepült, a kutya megint vetődött. A néni sóhajtott. A kutya ránézett, s mintha megértette volna, ezúttal visszavitte a labdát. Én meg átadtam egy öregúrnak a helyem a buszon. (ned)