Hírek

2005.09.28. 00:00

Stumpf István: a jóléti rendszerváltás csődje

Egy napon két politikai könyv is megjelenik ma. Két homlok-egyenest eltérő értékelés. Az egyik szerzője a miniszterelnök, aki baloldali programot vázol. A másik a Századvég kritikus műve.

BAMA

A Századvég másfél évvel ezelőtt, 2004 tavaszára készítette el a szocialista–szabad demokrata kormány második évét értékelő szakpolitikai tanulmánykötetet. Az akkori összegzés kiemelte, hogy a kormány az ígért „jóléti fordulatot” nem tudta teljesíteni. Akkor még többen elfogultnak tartották az elemzés megállapítását, amely szerint Medgyessy Péter kormányának sikerpropagandára épülő működése már a ciklus félidejében a realitások szabta korlátokba ütközött.

A kormányalakítás második évfordulóját követően azonban felgyorsultak az események. Az MSZP júniusi európai parlamenti választási vereségével egyszeriben megkerülhetetlen kérdéssé vált, hogyan lehetne kitérni a Medgyessyvel szinte biztosra vehető 2006-os választási vereség elől. A kialakult helyzet a szociálliberális koalíció számára nem kínált más lehetőséget, mint a ciklus közepén végrehajtott miniszterelnök-váltást. A 2004 augusztusában kirobbant kormányválsággal kínálkozó helyzetre habozás nélkül futott rá a sportminiszterségről való lemondással már a Medgyessy veresége utáni időszakra készülő Gyurcsány Ferenc. A korábbi években létrehozott szellemi és gazdasági holdudvart, valamint a pártközvéleményt aktivizálva néhány nap alatt sikerült átfordítania a szocialisták hangulatát, és a rendkívüli kongresszuson több mint kétharmados többséggel miniszterelnök-jelöltté lépett elő, a parlamenti szavazás pedig már puszta formalitásnak bizonyult, a koalíció egyöntetűen Gyurcsány mögé állt.

A szociálliberális koalíció a váltással egyszerre szabadulhatott meg a Medgyessy-időszak minden nyűgétől: a nehézkes stílusú és erőtlen miniszterelnöktől, a teljesíthetetlen ígéretek nyomasztó súlyától, a költségvetési csődhelyzet felelősségétől – és minden rossztól, ami már a kormánypárti szavazótáborban is éles kritikához, sőt a támogatás megvonásához vezetett.

Gyurcsány így messiásként állhatott a kormány élére, a balliberális kormányzás menetében pedig egy kétségkívül hatásos trükk hozott új irányt: a ciklust gyakorlatilag két részre osztották. A Medgyessy főszereplésével zajló „első felvonásra”, ebben az új librettóban a nehézségek, a bizonytalanság és a perspektívák hiánya nyomta rá bélyegét, míg a Gyurcsány vezényletével zajló „második felvonást” az új elgondolás szerint a határozottság és aktivitás, letisztult perspektívák és a választási győzelmi esélyek uralják. Ezzel a megoldással a balliberális koalíció képes volt a lehetőségek határáig eljutni a választói ítéletek és vélemények manipulálásában. A kérdés csak az, hogy milyen terheket ró a magyar társadalomra a kizárólag a 2006. évi választásokra koncentráló, a választói vélemények rövid távú befolyásolására koncentráló kormányzati cselekvés.

Ezek is érdekelhetik