Hírek

2005.09.07. 00:00

Jön a karfiolfülűek elitje

Ha a hagyomány kötelez, akkor szép napok várnak ránk szeptember végén a birkózó-vb-n.

Hegyi Áron

[caption id="" align="alignleft" width="271"] Komáromi Tibor (fölül) nem csupán edzője, példaképe is lehet a mai magyar birkózóknak. Háromszor volt világbajnok, egyszer Budapesten is.
[/caption]Nézzük csak, miféle hagyományokról is van szó! Nos, Budapesten első ízben 1958-ban rendeztek világbajnokságot, akkor éppen a kötöttfogásúaknak. Nagy volt a várakozás, hiszen két évvel korábban a melbourne-i olimpiáról Polyák Imre révén egy ezüst- (már a másodikat), Tóth Gyula révén pedig egy bronzérmet hoztak haza a magyar birkózók. Mikor fényesítsék ezeket a medáliákat a fiúk, ha nem éppen a hazai szőnyegen? Nos, mindkettőjüknek sikerült a bravúr, Polyák világbajnok lett, míg Tóth csak a döntőben szenvedett vereséget. A világbajnokság érdekessége, hogy szabad téren, a margitszigeti teniszpályákon leterített szőnyegeken gyúrták egymást a fiúk. Legközelebb, 1985-ben szintén Budapest volt a vb házigazdája, ezúttal a szabadfogás legjobbjai adtak egymásnak randevút. Ekkor a 130 kilós Balla József érte el a legjobb eredményt, ezüstérmes lett. Egy esztendővel később mindkét fogásnemet vendégül láthatta a magyar főváros, és a hazai csapat kiemelkedő eredményekkel tette emlékezetessé a világversenyt. Kötöttfogásban a 82 kilós Komáromi Tibor (aki összesen három vb-elsőséggel büszkélkedhet) és a 100 kilós Gáspár Tamás is a dobogó tetejére állhatott, míg a 130 kilós Klauz László harmadik lett. A szabadfogásúak között az ezüstérmes Bíró László volt a legeredményesebb.
A történeti hűség kedvéért rögzítsük, hogy Komáromi mellett Polyák Imre és Kozma István is három vb-aranyat nyert.
Ilyen előzmények után találkozik ismét Budapesten a sportág elitje, szeptember 26. és október 2. között, a Papp László Budapest Sportarénában.
Ezúttal persze túlzott optimizmus volna bármelyik versenyzőnktől is „kötelező” győzelmet várni. Az eltelt húsz évben alaposan megváltoztak a sportág erőviszonyai. Vannak persze dolgok, amelyek nem (vagy csak részben, de rossz irányba) változnak. Továbbra is nagyhatalomnak számít páldául Kuba és Irán (főleg szabadfogásban), és aranyérmekért jönnek az oroszok is. Ha még csak ők jönnének! De jön a Szovjetunió széthullásával született tíz ország, amely egyik napról a másikra nagyhatalommá vált a szőnyegek világában.
Azért a magyar fiúkat sem kell félteni! A kötöttfogásúak névsora mindjárt az athéni olimpia bajnoka, Majoros István nevével kezdődik. De ott olvashatjuk a Sydneyben olimpai ezüstérmet nyert, Európa-bajnoki bronzérmes, Bárdosi Sándor nevét is, aki nem kisebb egyéniséget, mint a vb-ezüstérmes Berzicza Tamást szorította ki a keretből. A sort egy igazi nehézfiú, a 120 kilós éremhalmozó óriás, Deák Bárdos Mihály zárja. A Vasas birkózója háromszoros világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok és kétszeres kontinensbajnoki ezüstérmes. Keveseknek van ilyen impozáns ezüstgyűjteménye, és kevesen vannak, akik ezek után jobban vágynának egy aranyra, mint Deák Bárdos. Ha a sorsolásnál jól jár,  könnyen arany lehet a vége.
A szabadfogású szakág soha nem volt olyan eredményes, mint a kötöttfogású, egyetlen világbajnokot adott, a 82 kilós Kovács István 1979-ben koronáztatott meg.
Most az Európa-bajnok Bánkuti Zsoltra és a kétszeres kontinensbajnok Ritter Árpádra lesz érdemes figyelni.
Ne feledkezzünk meg a hölgyekről sem, az Eb-5. Godó Kittitől és a vb-4. Sastin Mariannától remélhetjük a legtöbbet.

Ezek is érdekelhetik