2005.09.08. 00:00
Fillérekből sokmillió
Szeptember 30-án lesz hat éve annak, hogy kivonták a forgalomból az utolsó fillérérméket is. A nyugtákon azonban továbbra is látunk filléreket.
[caption id="" align="alignleft" width="311"] A fogyasztók nem szabadultak meg a fillérektől: a közüzemi számlák többségén ma is megjelenik a legapróbb pénz. Banki forgalomban már nem használatos, ezért a szolgáltató kerekít. Néha föl-, néha lefelé.
[/caption]„Tulajdonképpen nem fillérek szerepelnek az összegekben, hanem kéttizedes pontossággal számítják egyes esetekben az árakat” – mondta lapunknak Dietz Gusztávné, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület szakértője. Az összegzéskor pedig úgy járnak el, hogy felfelé vagy lefelé kerekítik az árat. Dietz Károlyné szerint a fogyasztó így nem igazán károsul, mivel nem az egyes tételek árait kerekítik, hanem csak a végeredményt. „Az összegek fel-, illetve lekerekítése általában egyensúlyban van, így nagyjából ugyanannyiszor járunk jól, mint rosszul” – vélte a fogyasztóvédelmi szakértő. Általában 0,51-től kerekítenek felfelé, de egyes termékeknél ez a viszonyszám 0,7 is lehet. Egyes szolgáltatók azonban csak jól járni szeretnek, akik, bármennyire is végződik az összeg, csak felfelé igazítanak. „Az ilyen esetekben nem szabályosan járnak el, a fogyasztó károsul” – mondta Dietz Gusztávné.
Számításaink szerint például a tankolásnál egy felkerekített forint éves szinten 80 millió forintot jelent. Ráadásul – mondta el Dietzné – több benzinkútnál, olajtársaságtól függetlenül, körülbelül 5 forint alatt már a forintnyi összeget is felkerekítik. Ha például 4997 forintért tankolunk, ötezresünkből többnyire nem adnak vissza. „Nagyon jellemző Magyarországon a nagyúri gesztus, hogy az apró forintokat nem kérjük vagy adjuk vissza, s ez jövedelemtől független” – vélekedett a szakértő. Ez azonban nem szabályos, a vásárlónak kell eldöntenie, lemond-e az apróról.
Egyetlenegy olyan panasz sem érkezett hozzánk, melyben kifogásolták volna a fogyasztók, hogy a tizedes törtekben megadott árak kerekítése miatt károsodtak volna” – mondta lapunknak Kathi Attila, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség tájékoztatási osztályának vezetője. A hatóság ilyen típusú vizsgálatot sem folytatott. A szóvivő szerint a fillér mint elszámolási egység még mindig jelen van, használata jogilag nem kifogásolható, a váltópénz megszüntetésének ellenére sem. A kerekítés szabályait azonban be kell tartani. Igaz, erre nincs jogszabály, inkább a hagyomány és az etika szelleme szerint járnak el a szolgáltatók. Így az összegek csak felkerekítése nem illendő, és károsítja a fogyasztót.
„A forintra végződő összegek önkényes felkerekítése, azonban teljesen szabálytalan, ezért akár szabálysértési eljárást is lehet kezdeményezni” – mondta Kathi Attila. A fogyasztóvédelmi ellenőrzésekkor többször is találkoztak hasonló esettel, a vendéglátóiparban már 60–70 forintnyit is felkerekítenek, vagy rosszul összeadott számlákat adnak a vendégnek.
„A szolgáltatók miatti éles versenyhelyzetben egyetlenegy olajipari vállalat, telefontársaság, biztosító vagy más jellegű cég sem teheti meg, hogy ilyan pitiáner módszerekkel nyerjenek több pénzt” – hangsúlyozta Csaba László egyetemi tanár. A cégek versenytársaiknak dobnák fel a magas labdát, ha minden esetben felfelé kerekítenék az árakat a fogyasztók megkárosításával.
A Magyar Telekom Rt. sajtófőnöke, Galambos Viktor lapunknak elmondta: cégük az elszámolás során használ törtszámokat, de mivel már hat éve nincs fillér, az egész számok után következő számjegyeket tizedesjegynek nevezik. „Nem tehetjük meg, hogy egész, forintosítható számokkal operáljunk, mivel részösszegeknél nettó árakat határozunk meg, így az áfakulcs miatt jöhetnek létre törtek – mondta a sajtófőnök. „Amikor a Magyar Telekom a számla végösszegét forintosítja, szigorúan a kerekítés matematikai szabályai szerint járunk el. Ez azt jelenti, hogy 0,51-től fölfelé, az alatt pedig lefelé kerekítjük a kiszámlázott összeget, ez, úgy gondoljuk, így korrekt” – tette hozzá Galambos Viktor.
A konkurens telefontársaság, a TELE2 ezzel szemben pici csalással a kiszámlázott végösszeget minden esetben felfelé kerekíti. A svéd cég hirdetéseiben a jól ismert (de a fogyasztóban gyakran nem tudatosuló) pszichológiai módszert alkalmazza: hatalmas piros szám jelzi, hogy 4, illetve 10 forintos percdíjjal cseveghetünk, a számok jobb felső sarkában sokkal kisebb méretben tüntetik fel a filléreket. Ha figyelmesek vagyunk, könynyen rájöhetünk: a helyi hívás csúcsidőn kívül nem 4, hanem majdnem 5 forint, a helyközi hívás pedig nem 9 forint, hanem 10 fillér híján tíz.
Másodperc alapú számlázásnál az eleve tört számjegyű percdíjakat összeszorozzák, majd kiszámlázzák az áfatartalommal együtt a végösszeget, amely a precíz elszámolás következtében gyakran nem egész szám. Így a számlán 3053,18 forint szerepel, de a fizetendő összeg nem 3053, hanem 3054 forint. Ez persze egy fogyasztó esetén csupán egy forint tiszta haszon havonta a telefontársaságnak, de az összes előfizetőt nézve, egész évben már milliós összegre is rúghat.
A TELE2 magyarországi székhelyének telefonszámát csak a cég nemzetközi honlapjáról tudtuk meg, de itt megkeresésünkre azt mondták: az információszolgáltatásra jogosult vezetők külföldön tartózkodnak. Üzleti titokra hivatkozva azt sem árulták el, hány magyarországi előfizetőjük van.
A közműszolgáltatók közül a fővárosi Elektromos Művek is a matematikai kerekítés szabályát alkalmazza számláinak kiállításakor. „Ez az igazságos, hiszen az egyik számlánknál harminc fillért veszít, míg a következő havin esetleg ugyanennyit visszakap a fogyasztó – mondta Boros Norbert szóvivő. – Ötven fillérig illik lefelé kerekíteni, és mivel általában nem egész kerek számú kilowattórányi áramot fogyasztanak el egy háztartásban, többnyire tört számok jönnek ki.”
A Fővárosi Vízművektől Péterffy Gábor szóvivő elmondta: „Mivel a hétköznapi életben megszűntek a fillérek, ugyanakkor
a tényleges fogyasztásként törtszámok is megjelenhetnek a számlán, a végösszeg meghatározásánál a számlázógép a kerekítés általános szabályait alkalmazza.” Hozzátette: „bajban is lennének fogyasztóink, ha fillérekkel kellene elszámolniuk, hatvan százalékuk ugyanis postai úton, készpénzes csekkel egyenlíti ki számláját.”
Eurócentek és drágulás
A fillér az euró átvételekor is fontos szerepet kaphat majd. A hivatalos árfolyam meghatározásakor ugyanis az Európai Központi Bank (EKB)hatjegyű számként határozza meg az átváltási értéket. A forint esetében tegnapi árfolyamon annyit jelent, hogy 243 forintot a tizedesvessző után három szám követ – a fillérnél is pontosabban meghatározva az árfolyamot. Aligha várható azonban, hogy ezt a kereskedők ilyen pontossággal alkalmazzák majd, annál is inkább, mivel az euró legkisebb váltópénze, egy cent is majdnem 2,5 forintot ér.
Ezt igazolják a 2002. januári nagy pénzcsere tapasztalatai is. Amennyire zökkenőmentesen zajlott a régi pénzek cseréje az euróövezet 12 tagországában, annál nagyobb meglepetést okozott a fogyasztóknak, amikor szembesültek azzal, a régi és az új árak nem feltétlenül egyeznek meg. Összehasonlítási alapjuk elvileg volt ugyan, mivel a legtöbb országban kötelező volt az ár feltüntetése mind a régi, mind az új pénznemben. A kávéházak pincérei, a fodrászok vagy a strandok mozgóárusai ezt nem feltétlenül tették meg, s éppen ebből a körből kerültek ki azok, akik előszeretettel kerekítették felfelé az árakat.
A gyakorlat országonként változott. Függött attól, hogy mennyire egyszerű az átszámítás: a német márkát egyszerűen kettővel kellett szorozni, az osztrák schillinget viszont 13,76-tal. Ebből a szempontból egyelőre a magyarok sem lesznek könnyű helyzetben, hiszen összeg szerint 245-öd részükre esnek majd vissza az árak.
Ennél is nagyobb gondot okozott azonban, hogy – már a kényelmesebb elszámolás kedvéért is – hajlamosak voltak a legközelebbi kerek összegre módosítani az árakat. S a fogyasztók úgy vették észre, többnyire a magasabb összeg volt közel. Ezen a kormányok sem tudtak segíteni, hiszen szabott árakat nem alkalmazhattak. A tizenkét, euróval fizető ország lakosságának 90 százaléka véli úgy, hogy az euró jelentős drágulást hozott.
filléreket. Eurócentek és drágulás A fillér az euró átvételekor is fontos szerepet kaphat majd. A hivatalos árfolyam meghatározásakor ugyanis az Európai Központi Bank (EKB)
hatjegyű számként határozza meg az átváltási értéket. A forint esetében tegnapi árfolyamon annyit jelent, hogy 243 forintot a tizedesvessző után három szám követ – a fillérnél is pontosabban meghatározva az árfolyamot. Aligha várható azonban, hogy ezt a kereskedők ilyen pontossággal alkalmazzák majd, annál is inkább, mivel az euró legkisebb váltópénze, egy cent is majdnem 2,5 forintot ér.
Ezt igazolják a 2002. januári nagy pénzcsere tapasztalatai is. Amennyire zökkenőmentesen zajlott a régi pénzek cseréje az euróövezet 12 tagországában, annál nagyobb meglepetést okozott a fogyasztóknak, amikor szembesültek azzal, a régi és az új árak nem feltétlenül egyeznek meg. Összehasonlítási alapjuk elvileg volt ugyan, mivel a legtöbb országban kötelező volt az ár feltüntetése mind a régi, mind az új pénznemben. A kávéházak pincérei, a fodrászok vagy a strandok mozgóárusai ezt nem feltétlenül tették meg, s éppen ebből a körből kerültek ki azok, akik előszeretettel kerekítették felfelé az árakat.
A gyakorlat országonként változott. Függött attól, hogy mennyire egyszerű az átszámítás: a német márkát egyszerűen kettővel kellett szorozni, az osztrák schillinget viszont 13,76-tal. Ebből a szempontból egyelőre a magyarok sem lesznek könnyű helyzetben, hiszen összeg szerint 245-öd részükre esnek majd vissza az árak.
Ennél is nagyobb gondot okozott azonban, hogy – már a kényelmesebb elszámolás kedvéért is – hajlamosak voltak a legközelebbi kerek összegre módosítani az árakat. S a fogyasztók úgy vették észre, többnyire a magasabb összeg volt közel. Ezen a kormányok sem tudtak segíteni, hiszen szabott árakat nem alkalmazhattak. A tizenkét, euróval fizető ország lakosságának 90 százaléka véli úgy, hogy az euró jelentős drágulást hozott. A fogyasztók nem szabadultak meg a fillérektől: a közüzemi számlák többségén ma is megjelenik a legapróbb pénz. Banki forgalomban már nem használatos, ezért a szolgáltató kerekít. Néha föl-, néha lefelé. -->