2005.09.03. 00:00
Az együttérzés hiánya
Néhány héten belül harmadszor pusztított tűz afrikai menekültek szükségszállásán kedden Párizsban. A legutóbbi tragédia előtt két nappal a „hajléktalanok atyjának” nevezett Pierre abbé már fölhívta a figyelmet az elhanyagolt lakóépületekben fenyegető állandó tűzveszélyre.
[caption id="" align="alignleft" width="320"] Hiába figyelmeztettek: az afrikai menekültek párizsi szükségszállásán ismét tűz pusztított. Ezúttal elefántcsontparti bevándorlók vesztették életüket.
[/caption]A kilencvenkét esztendős szerzetes szavait azonban eddig senki nem vette komolyan. A szanálásra ítélt épület földszintjén keletkezett tűzben a héten heten vesztették életüket, köztük négy gyermek. Mindannyian elefántcsontparti bevándorlók voltak. A gyilkos tűz most felnyitotta végre a francia kormány szemét. Jacques Chirac francia köztársasági elnök azonnal hamarosan meghozandó, új intézkedésekre tett ígéretet. Dominique de Villepin kormányfő pedig további harmincezer szociális lakás megépítését helyezte kilátásba Nagy-Párizs területén – a már elfogadott „társadalmi összetartás törvénye” alapján elhatározott évi nyolcvanezer mellett.
„A francia fővárosban komoly gondot jelentenek a lakatlan házak” – jelentette ki a legutóbbi tűz színhelyén Bertrand Delanoë főpolgármester, aki a bevándorlók által megszállt épületek számát egyedül Párizsban ezerre becsüli. Ezek felét már nem lehet felújítani. Ám a lakáshiányban szenvedőket nemcsak a harmadik világból érkező bevándorlók jelentik. A Pierre Abbé Alapítvány tanulmánya szerint Franciaországban hárommillió ember lakik tűrhetetlen körülmények között, és rossz anyagi helyzete miatt további ötmillió juthat hasonló sorsra. Több mint egymillióan laknak olyan lakásban, melyben se fürdő, se vécé, se fűtés. Ehhez jön még 180 ezer hajléktalan, akik átmeneti szálláson, például lakókocsikban éjszakáznak. A szociális lakások krónikus hiánya – Pierre abbé ötszázötvenezerre becsüli a számukat – hosszú esztendők óta a bal- és jobboldali kormányok csődje. Pénteken megtörtént az első lépés: a párizsi rendőrség kiürített a bennlakók ellenállása, a baloldal és polgárjogi szervezetek tiltakozása dacára hetven önkényesen elfoglalt házat.
A lakásválság azért csúcsosodhatott ki, mert sok település visszautasítja, hogy szociális lakásokat építsen. Jóllehet, a szépen hangzó, a parlamentben túlnyomó többséggel elfogadott „Szolidaritás és városi megújulás” törvénye az ezredforduló óta hétszáznegyvenkét várost kötelez arra, hogy a következő húsz évben a lakások összalapterületének húsz százalékát bocsássák erre a célra rendelkezésre, csak kevesen tettek eleget ebbéli kötelezettségüknek. Kétszáznegyvenegy település egyetlen szociális lakást sem épített, és visszautasította, hogy az ezért kirótt 150 ezer eurós (mintegy negyvenmillió forintos) büntetést kifizesse. Közéjük tartozik Párizs elővárosa, Neuilly-sur-Seine is, amely pompás villáival, gondozott zöldterületeivel a büszke polgárság oázisa, s vagyonadót fizető hatezer háztartásával Franciaország leggazdagabb közösségének számít. Polgármestere pedig nem más, mint Nicolas Sarkozy belügyminiszter, aki a szociális lakások megújuló programjának végrehajtásáért felelős lesz.