Virágillat és savanyú káposzta

[caption id="" align="alignleft" width="132"] Minden, mi szem, szájnak ingere. Azt mondják a törzsvásárlók, hogy ami itt nem kapható, az nincs is.
[/caption]Itt mindenki megtalálja a számítását. A munkaidő lejártával aktatáskás, nyakkendős hivatalnok válogat a látszatra tökéletesen azonosnak tűnő paradicsomok közül. Itt is a lefektetett szabályokhoz tartja magát. Csak
a legkeményebb és legpirosabb zöldségek kerülhetnek a zacskóba. Az öltönyös elégedett távozását követően walkmenes tinédzser érkezik dinamikus léptekkel. Ritmusos dobszóló fülelése közben hibátlan példányokra vadászik. Ő azonban a puhább darabokat szereti. Bár lehet, hogy csak a hét végi lecsóba keresi áldozatait. Néhány perces üresjárat után nyugdíjas házaspár lépdel kézen fogva a pulthoz. Vitának nyoma sincs, már fél szavakból is értik egymást. A végső döntést az idős hölgy hozza meg, hiszen ő a pénzügyminiszter a családban. A Fehérvári úti vásárcsarnok – közkedveltebb nevén a Skála-piac – azonban nem drága, így nincs szükség átfogó költségvetési reformra.
 A villamosról leszállva már az utcáról élvezhető a hömpölygő piac, hiszen tégla helyett üvegfal határolja területét. Mozgásunkat érzékelve szétrebben előttünk az intelligens ajtó,
így elkerülhetetlenül szippantanunk kell egyet a frissen sült rétesek, fánkok, pogácsák illatából. Néhány toronyiránt megtett lépés után azonban már a kardvirágok és ibolyák által kibocsátott aromák uralják a piac légterét. Vágott és cserepes növények egyaránt izgatottan találgatják leendő gazdájuk kilétét.
 Ha egy bugyorral feljebb merészkedünk, akkor merőben más összetételű levegő csapja meg orrunkat. Röviden: halszag. A folyók, tavak büszke királyai trónjukról letaszítva hevernek a fagyasztóban. Pisztráng, lazac, süllő, csuka és harcsa jéggé fagyott húsában gyönyörködhetnek a fehérjekedvelő kuncsaftok. Legfőbb látványosság azonban a ponty. A kissé harapós és nyálkás pikkelyesek szorgalmasan tátognak szűkre szabott medencéjükben.
Örömteli hír, hogy a görögdinnye ára napról napra folyamatosan zuhan. Két hét alatt húsz forintot. A kofákat azonban mintha titkos szövetség kötné össze, hiszen mindenki egyszerre törli le a régi árat.
– Az átépítés után kicsit nehezen szoktak vissza a vásárlók, de mára szerintem már helyreállt a rend. Sőt talán már többen is vannak, mint előtte. Tágasabb és kényelmesebb lett a piac. Már húsz éve itt dolgozom, beházasodtam egy kofacsaládba. Most a dinnyének van szezonja, így abból fogy a legtöbb – mondja Medve Judit, miközben a lédús gyümölcsöket rendezgeti.
 Biztosan sokakkal előfordult már, hogy a piacozás végére alaposan elfáradtak, megéheztek. Ilyenkor korog a gyomor, sajog a talp. A gyógymód az emeleten található. A hagyományos ízekkel operáló lacikonyha a legnépszerűbb, de fokhagymás lángost is sokan majszolnak. A légkondicionálóknak köszönhetően azonban még itt sem szabadulhatunk a vecsési savanyúság semmire sem emlékeztető, igencsak jellegzetes illatától.

Juhász András: az átépítés előtt elég balkáni volt a piac. Most viszont már tetszik. Havonta kétszer jövök ide vásárolni, és akkor mindig felnézek

az őstermelőkhöz is. A vidéki és a pesti árakat egyaránt ismerem, és itt sajnos minden egy kicsivel drágább.

Virágné Várkonyi Andrea: most vagyok itt először az átépítés óta. Sokkal kulturáltabb és tisztább lett mostanra a piac. Mindenképpen érdemes ide betérni. A bőséges választék tényleg lenyűgöző. Ami itt nincs,

az szerintem ebben a városban nem is létezik.

Princz Péterné: amióta átépült, ez már sajnos nem piac, hanem vásárcsarnok lett. Az viszont igaz, hogy így legalább nem vagyunk annyira kiszolgáltatva a természet erőinek. Nem esik be az eső, nem fúj be szél.

az őstermelőkhöz is. A vidéki és a pesti árakat egyaránt ismerem, és itt sajnos minden egy kicsivel drágább.

Virágné Várkonyi Andrea: most vagyok itt először az átépítés óta. Sokkal kulturáltabb és tisztább lett mostanra a piac. Mindenképpen érdemes ide betérni. A bőséges választék tényleg lenyűgöző. Ami itt nincs,

az szerintem ebben a városban nem is létezik.

Princz Péterné: amióta átépült, ez már sajnos nem piac, hanem vásárcsarnok lett. Az viszont igaz, hogy így legalább nem vagyunk annyira kiszolgáltatva a természet erőinek. Nem esik be az eső, nem fúj be szél. Minden, mi szem, szájnak ingere. Azt mondják a törzsvásárlók, hogy ami itt nem kapható, az nincs is. -->