Háborúk és békék olajért

Akié az olaj, azé a hatalom. S bár a szaúdi olajkirályság új uralkodója, Abdullah Ibn al-Aziz al-Szaúd elődje közelmúltban bekövetkezett halálát követően igyekezett kijelenteni, hogy a politika folytonosságára törekszik, a Nyugat aggodalmai megnőttek. Fáhd király huszonhárom esztendőn át irányította az országot, amelynek legnagyobb kincse, a kőolaj ára közben az egekbe kúszott, s elérte a hordónkénti hatvankét dollárt (több mint tizenkét és fél ezer forintot). Az elmúlt években ráadásul már az akkori trónörökös – a jelenlegi uralkodó – kezében volt a kutak csapja, azaz a kormányrúd, de a döntő szót a beteg király mindvégig fenntartotta magának. Szaúd-Arábia közeledése a Nyugathoz ezért sokkal inkább Fáhd, mint Abdullah király nevéhez köthető.

A világ legfontosabb energiahordozója több egyszerű bányaipari terméknél: a hetvenes évek első nagy olajválsága óta a politika fő befolyásolója. Háborúkat folytatnak és békéket kötnek a birtoklásáért. S noha Európa olajfüggősége az elmúlt években valamelyest csökkent az Öböl menti országoktól, a legóvatosabb becslések szerint is ez csupán átmeneti állapot, mert az egyéb források kimerülhetnek, jobb esetben mérséklődik a hozamuk. Ez máris érezhető az olajárakban. Ráadásul a Távol-Kelet igényei egyre inkább megnőnek. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint a következő negyed évszázadban ötvenkilenc százalékkal több folyékony energiahordozóra lesz a térségnek szüksége. Peking 2030-ig a világ kőolajalapú termékeinek tíz százalékát fogja előállítani; a kínai állami hajózási vállalat jó előre hatalmas tankereket rendelt meg, hogy szállítókapacitását megkétszerezze.

Különösen az Egyesült Államokban nő a félelem, hogy Szaúd-Arábia a folyékony arany legfőbb szállítójává válhat a tengerentúlon is. Az idén már importjuknak a tizenöt százaléka származik a sivatagi királyságból. S bár különösen az első Öböl-háborúban Rijád, ha vonakodva is, de hűséges szövetségese lett Washingtonnak, csak idő kérdése, hogy ki diktál kinek. Régensként Abdullah esztendőkön át elkeseredett küzdelmet folytatott az al-Kaida terroristái ellen, és háromezer gyűlöletszónokot űzetett el a mecsetekből. Mégis kérdéses: meddig hajlandó elmenni a Nyugat-barát politika folytatásában.

Az iraki politikai vezetők két kérdést leszámítva egyetértésre jutottak az alkotmány tervezetéről – közölte két síita illetékes. Bejelentették, hogy aláírták a dokumentumot, és továbbították a parlamenthez, így a plenáris ülésre bízták a két vitás kérdés eldöntését. A parlament azonban egy héttel meghoszszabbította az alkotmány kidolgozásának határidejét. A képviselőknek így augusztus 22-ig kell elfogadniuk az alaptörvényt. A BBC szerint a legfőbb vitatéma az a kurd követelés, hogy Irak legyen szövetségi állam. Közben az ellenállók Irak- szerte újabb támadásokat indítottak, és mintegy kilenc embert, többségében katonát öltek meg. Napirenden az árképzés

Az orosz kormány úgy állította össze a jövő évi költségvetést, hogy a dollár–rubel árfolyam 1 a 28,6-hoz, és egy hordó olaj 40 USD-ba fog kerülni. Ez volt az idei büdzsé alapja is, de később módosítani kellett a 48 dolláros olajár miatt. A kormány ülésén Vlagyimir Putyin elnök felvetette, hogy hozzák közelebb az Urals és a Brent kőolajárat. „Magas árszint mellett az 5-6 dolláros különbség rendkívül érzékenyen érinti

az orosz gazdaságot” – erősítette meg a szaktárca vezetője, German Gref. Az orosz kabinet szeptemberben dönt a jövedéki adó emeléséről, amelynek következtében az olajárak a világpiacihoz igazodnának. -->