Hírek

2005.08.10. 00:00

A határ a csillagos ég

Százötvenmilliárd dollár – ennyit költenek a következő tizenöt évben az amerikaiak űrkutatásra. Mégis lehet, hogy a Marsra az oroszok jutnak el előbb. De legalább a tegnapi landolás sikerült.

Farkas Károly

– Mit gondoltok egy szép, világos sivatagi éjszakáról? – kérdezte Eileen Collins, a Discovery űrrepülőgép parancsnoknője a legénységtől néhány órával a leszállás előtt, amikor értesültek arról, hogy a kaliforniai sivatagba irányítják őket. Többnapos várakozás után csak kedden kaptak engedélyt a Földre térésre. Végül magyar idő szerint 14.12-kor a Discovery űrsikló megérkezett a kaliforniai Edwards légitámaszpont 22-es leszállópályájára. Két halasztás és egy megszakított landolás után örömujjongásban tört ki a NASA kontrollközpontjának személyzete, amikor az űrsikló kerekei a betonhoz értek.

A landolómanővert magyar idő szerint egy órakor kezdték meg, a legénység ekkor Madagaszkár felett begyújtotta az űrsikló hajtóműveit, majd negyven perc múlva a Discovery belépett a légkörbe. A félórás fékezés volt a legkritikusabb időszak, ekkor derült ki, hogy sikeresek voltak-e a világűrben elvégzett kockázatos javítások. Szerencsére az űrsikló világűrben megjavítgatott hőpajzsa jól bírta a terhelést, néhány perc alatt 1600 Celsius-fokra hevült fel, a felvételeken jól látható volt, hogy vörösen izzik a gép burkolata. 2003 februárjában a hőpajzs sérülése miatt ebben a fázisban járt szerencsétlenül a Columbia, akkor az űrsikló hétfős személyzetével együtt elégett a légkörben. A Discovery Földet érése sem volt kockázatmentes, az űrsikló 11 helyen megsérült felszállás közben. A sérülések miatt az űrhajósoknak szembe kellett nézniük azzal, hogy akár hónapokra a Nemzetközi Űrállomáson rekedhetnek, de az irányítóközpont segítségével Steve Robinson asztronautának sikerült megjavítania a veterán űrhajó burkolatát.

Az űrsikló hőpajzsa nem károsodott komolyabban, ennek ellenére érthető, hogy a NASA houstoni irányítóközpontjában mindenki fellélegzett, amikor napkelte előtt az űrsikló Földet ért a kaliforniai sivatagban. „Isten hozott itthon, Discovery!” – mondta az egyik repülésirányító. „Nagyszerű repülés volt” – kommentálta az eseményeket a NASA szóvivője, Eileen Collins parancsnoknő pedig az egész legénység nevében köszönetet mondott az űrügynökség munkatársainak: „Boldogok vagyunk, hogy visszatértünk, és a teljes csapatnak gratulálunk jól végzett munkájukért”.

A Discovery küldetése alatt éles kritikák érték az amerikai űrkutatási hivatalt, egy amerikai szenátor egyenesen azt hangoztatta, hogy az emberek helyett szondákat és robotokat kellene küldeni a világűrbe. Az űrsikló biztonságosan visszatért, de a fellépett problémák, a landolás elhalasztása, majd Kaliforniába történő átirányítása súlyosan érinti a NASA-t. Nemcsak arról van szó, hogy az űrsikló visszaszállítása a Kennedy-űrközpontba több millió dolláros pluszkiadást jelent a NASA költségvetésének, hanem a flotta fő problémája a jelek szerint még mindig megoldatlan. Annak ellenére, hogy az amerikai űrkutatási hivatal a Columbia katasztrófája óta eltelt években több mint 14 milliárd dollárt fordított az űrsiklók modernizálására, az üzemanyagtartályról leválló tömítőhab darabjai sérüléseket okoztak az űrsikló hőpajzsán.

A Discovery csak kisebb károkat szenvedett, de egy hatalmas darab tömítőhab csak néhány méterrel suhant el az űrsikló mellett. „Ez egyszer szerencsénk volt” – mondta Michael Griffin, a NASA igazgatója, de azt is bejelentette, hogy bizonytalan időre elhalasztják az Atlantis szeptemberi startját. Ez újabb komoly időveszteséget okoz az űrügynökség távlati terveinek megvalósításában, ami kellemetlen helyzetbe hozza a hivatalt. Különösen kényes a helyzet most, amikor a CBS amerikai televíziós társaság felmérése szerint a NASA még sohasem volt ilyen népszerűtlen az amerikaiak között. Az adófizetők negyven százaléka szerint az űrügynökség nem hozzáértően gazdálkodik befizetett dollármilliárdjaikkal.

Súlyos pénzekről van szó: az előzetes kalkulációk szerint a NASA költségvetése 2006 és 2020 között meghaladja a százötvenmilliárd dollárt, igaz, ebből kellene fedezni a 2004-es Bush-direktíva értelmében a 2010-re tervezett új űrrepülőflotta fejlesztési és építési költségeit, valamint a visszatérést a Holdra és a Marsra indítandó expedíció előkészítéséhez is. Ha menetrend szerint haladnának, a megmaradt három űrsiklót, az Atlantist, a Discoveryt és az Endevourt öt-tíz éven belül nyugdíjazni kellene, de ennek Keresztúri Ákos csillagász szerint csekély az esélye. „Minden távlati terv a befejezett, működőképes Nemzetközi Űrállomásra épül, azt pedig az űrsiklók nélkül csak horribilis összegért lehetne megvalósítani – emelte ki a csillagász. – Az űrállomás moduljait úgy tervezték és építették meg, hogy azokat csak az űrrepülőgépek vihetik fel. Más hordozóeszközökhöz át kellene alakítani a modulokat” – tette hozzá Keresztúri Ákos. Emellett az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy ne rendelkezzen saját űrhajóval, amikor Kína néhány éven belül saját űrállomást tervez építeni, valamint embert küldene a Holdra is.

Bár a kínai űrprogram költségvetése még elmarad az amerikai vagy az európai űrügynökség költségvetésétől, az elkövetkező évtizedben Kína megszorongathatja vetélytársait a lassan körvonalazódó űrversenyben. „Az űrsiklóprogram jövője megjósolhatatlan, mivel óriási pénzek forognak kockán, és a politikai szándék sem egyértelmű – mondja Keresztúri Ákos –, de a távlati tervek megvalósítása nagyon lelassulna az űrrepülőgépek nélkül.”

Versenyfutás a Holdra, ahol új bázis épülhet

George Bush 2004 januárjában hirdette meg, hogy egy évtizeden belül vissza kell térni a Holdra. Ezek szép elképzelések, de nehezen megvalósíthatók, és kérdéses, mennyi lenne a hasznuk. Keresztúri Ákos csillagász szerint a Holdon kialakítandó állandó bázis horribilis összegbe kerülne, de hosszú távon megtérülhetne. Olcsóbb ugyanis a Holdról Föld körüli pályára juttatni egy műholdat, mint a Földről. Ha komolyan megnövekedne az orbitális forgalom, például a lassan beinduló űrturizmus esetében, akkor érdemes lenne ezen elgondolkozni. A terv első lépéseként a NASA 2008-tól számos felderítő szondát indítana kísérőnk alapos feltárására, de űrhajósok csak 2015-ben léphetnének újra a Holdra. Ugyanezt a dátumot adták meg az európaiak is a saját hosszú távú Aurora-programjukban. De a Holddal kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés. Nem tudjuk, van-e ott például víz. Ezt még bizonyítani kellene – mondta Keresztúri Ákos csillagász.

Célkeresztben a Mars, amelyre készül az ember

A Spirit és az Opportunity Mars-járók, valamint az európai Mars Express sikere arra készteti a kutatókat, hogy egyelőre szondák seregeit küldjék a vörös bolygó felé. A két Mars-járó még mindig felbecsülhetetlen értékű adatok tömkelegét küldi, az európai szonda pedig hetente kápráztatja el felvételeivel a közvéleményt. Szerdán újabb szonda indul a szomszéd bolygóhoz: a Mars Reconnaisance Orbiter elnevezésű keringőegység, amelynek kamerái akár 30 centis tárgyak lefényképezésére is alkalmasak. A szonda márciusban érkezik meg a vörös bolygóhoz, és minden eddiginél érzékenyebb műszereivel a marsi talaj mélyebb rétegeiben kutatja majd víz és az élet nyomait. 2011-től a NASA új, „agresszívebb” kutatásba kezdene, több Mars-járóval és szondával készítenék elő a 2030-ra tervezett expedíciót. De az amerikai menetrendet felboríthatja az orosz Mars-expedíció, amely tíz évvel korábban juttathat embert a Marsra.

Tucatnyi új bolygó a Naprendszerben?

A nyár nagy szenzációja, a Naprendszer 10. bolygójának felfedezése, régi vitát élesztett újra. Már évtizedek óta keresik ugyanis azt a nagyméretű égitestet, amelynek tömegvonzása rendellenességeket okoz az Neptunusz és az Uránusz mozgásában. A Plútó 1930-as felfedezésével megoldódni látszott ez a probléma, de a fagyos szikladarab felmérésekor kiderült, hogy annak tömege még Kháron nevű holdjával együttesen sem elegendő a jelenség megnyugtató magyarázatához. Így a csillagászok folytatták a Naprendszer külső határát képező törmelékzóna kutatását. Ám a legújabb égitest felfedezése inkább nyolcra csökkenti a Naprendszer bolygóinak számát: a kutatók ugyanis már nem tekintik bolygónak a Plútót sem. Ilyen méretű égitestekből tucatnyi is lehet a törmelékzónában. Ez azonban nem tetszik az amerikaiaknak, mert ha a Plutó nem számít bolygónak, akkor egyetlen amerikaiak által felfedezett bolygó sincs a Naprendszerben.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!