Óvakodjunk a szórt azbeszttől!

Lapunk hasábjain több ízben foglalkoztunk az azbeszttartalmú építési anyagokkal, a rájuk vonatkozó előírásokkal. Az információk nagy érdeklődést váltottak ki olvasóink körében, és számos levelet, telefonhívást kaptunk: segítsünk kideríteni, hogy a ház- és egyéb épületfedőként, kerítésként, napvédő lemezként országszerte használt, 25–30 éves hullám- és síkpalával kapcsolatban hová fordulhatnak.
Például ha idén – a felhasználási tilalom bevezetése után – szeretné valaki lecserélni a vélhetően azbesztes régi tetőanyagot, mit kezdjen vele. Hogyan tárolja, hová, kivel szállíttathatja el, s főleg magánszemélyként kaphat-e valamilyen támogatást, vagy neki kell a veszélyes hulladék megsemmisíttetésének költségét felvállalni? Vagy, amint egy súlyos asztmás betegségben szenvedő olvasónk kérte: segítsük kideríteni, hová fordulhat azon panaszával, hogy szomszédja a leszedett öreg palát újra felhasználta garázsa fedésére, s közös kerítésük „megerősítésére”. Úgy érzi, az elöregedett pala újrafelhasználása óta súlyosbodott betegsége.
S hogy az azbesztes termékekkel kapcsolatos tevékenységek korlátozásáról, s a rákkeltő anyagok elleni védekezésről, valamint az azbesztszigetelések bontására vonatkozó speciális előírásokról szóló egészségügyi és környezetvédelmi minisztériumi rendeletek ismerete hiányos, s gyakorlati alkalmazása sem olajozott, ez utóbbi olvasói panasz kapcsán is kiderült. Lapunknak csak többnapos – az országos és az érintett regionális környezetvédelmi, állami népegészségügyi és egyéb szervezetek közti -- telefonálások után sikerült korántsem megnyugtató választ kapnia olvasóink kérdésére.
E szerint az említett rendeletek előírásai nem elsősorban a magánszemélyek által beépített hullám- és síkpalára, hanem az egészségre jóval ártalmasabb -- lakóépületeknél, iskoláknál, óvodáknál és egyéb közintézményeknél használt –, mára elöregedett, így porló, szórt azbesztre vonatkoznak. S ez utóbbi menynyisége országosan – a tavalyi év végén zárult felmérés szerint -- közel 238 000 négyzetmétert tesz ki. Kiváltása néhány budafoki és győri lakóépületből állami támogatással idén már el is indult.
A házak tetőfedésére, kerítésként használt, nem sérült azbesztcement sík- és hullámpala – olvasható a napokban, a lakosság tájékoztatására kiadott „Azbeszt a házban” és „Azbeszt” című füzetkében – azonban nem jelent számottevő kockázatot, így azonnali cseréje nem szükséges.
Javításkor azonban nem szabad törni, fúrni, lebontását pedig -- a helyi ÁNTSZ hozzájárulását kikérve -- szakemberrel kell elvégeztetni. Az azbesztes hulladékot – amely veszélyesnek minősül – vízálló, dupla falú műanyag zsákokban kell egy jogosult céggel elszállíttatni az e célra kijelölt tárolóba. Az elszállítás számos kerületben, településen – ahol a helyhatóság szerződést kötött veszélyeshulladék-elszállító céggel -- ingyenes az arra kijelölt napokon, míg máshol a lakosoknak kell felkérni egy céget, és fizetniük kell érte.
S hogy mit tehet olvasónk a palakerítés-építés ellen? A helyi ÁNTSZ-nél elmondták: mivel a bontott pala újrafelhasználása tavaly történt, a szomszéd nem sértett jogszabályt (ez évtől tilos az azbesztes termékek felhasználása). Ha azonban a panaszos úgy véli, hogy kihat az egészségére, elvitethet egy-két palát egy azbesztvizsgálatra akkreditált laborba: s ilyen esetben a költségeket a panaszosnak kell állnia.
Az ÁNTSZ-ek ugyanis csak azt állapítják meg, hogy sérült vagy ép-e a termék, az azbesztértékét nem. Mint ahogy a környezet-egészségügyi szervezetek sem mérik a levegőbe került – a szakemberek szerint a hullám- és síkpala esetén minimális – azbesztportartalmat.
Úgy mondják: a törvények, rendeletek nem ismerete senkit nem mentesít a felelősség alól. Az azonban vitathatatlan: csak akkor érik el céljukat, ha eljutnak azokhoz, akik miatt meghozták őket. Remélhető, hogy az azbesztes termékekre vonatkozó, 2000. évi előírásokat végre a lakosság is megismerheti a napokban megjelent kiadványokból, melyekhez az önkormányzatoknál lehet hozzájutni.