2005.07.05. 00:00
Olyan, akár egy régiségpiac
Feleannyi turista nézelődik a Váci utca egyik oldalán, mint a szemköztin. Itt nem találják meg kedvenc márkaüzleteiket, sem a gyorsétkezdéket. Cserébe kapnak régiséget, töménytelen mennyiségben.
[caption id="" align="alignleft" width="132"] A turisták inkább a Váci utca régi részét kedvelik, ott változatosabbak az üzletek, bár magasabbak az árak
[/caption]Kényelmesebben lehet sétálgatni az új Váci utcában, mint a tradicionális bevásárlóutca régi oldalán. A Vámház körút felé vezető részre kevesebb turista jut el, és a fővárosiak sem ide járnak kávézni. Egészen eltérő a kínálat is. Néhány üzlettípus váltakozik mindössze, szemben a Vörösmarty tér felőli résszel, ahol szinte minden kapható, mi szem-szájnak ingere. – Gyorsétkezdét keresünk, nem akarunk hosszú ideig ebédelni és sok pénzt költeni. De eddig egyet sem találtunk! – néz körbe tanácstalanul Emily, aki néhány napja érkezett Budapestre Amszterdamból barátnőjével. A két holland szőkeség a Ferenciek tere felé veszi az irányt tanácsunkra, ott több nekik való étterem közül válogathatnak. Itt helyben sütött aprósüteményt majszolhatnának a graffitivel elcsúfított padokon pihenve, vagy beülhetnének egy hangzatos nevű étterembe. Ahol már öt euróért is meg lehet ebédelni. Igaz, ennyiért csak gombalevest és párizsi szeletet kaphatnak némi zöldséggel. Kávézhatnának is az összesen tizenhárom, különféle színű napernyővel, de nagyjából azonos kínálattal hívogató teraszos kávézóban.
Leginkább mégis vásárlásra ingerlik a járókelőket a 19. századi házak alsó fertáját teljesen kisajátító helyiségek. Tizenkét ajándékbolt kínál nyomott, Budapest feliratú pólót egy ezresért, egyszerű műanyag napszemüveget 1200–1500 forintért, és persze kivilágított Budapestes képeslapot akciósan(!), csak most hatvan forintért. Igaz ugyanezek a – speciálisan magyar – termékek másfélszer ennyibe kerülnek az utca másik oldalán.
Nagy piaca van a környéken a régiségeknek is, csak ezzel magyarázható, hogy megél mind a tíz Antikvitás a Váci utcában. Többségük antik festményeket, bútorokat, kiöregedett, elegáns használati tárgyakat rejt. Csupán egyben lehet értékes, ritka könyveket találni. Hivatalos könyvesboltból is csak egy van az utcában, mutatóba. Cserébe ötféle népművészeti, háromféle cipő-, és jó néhány ruházati boltban csemegézhet a külföldi. Fodrászatok közül is válogathatnak, ebből is három van, ahogyan a vásárlás alapfeltételét biztosító valutaváltó egységekből. Persze akadnak olyan turisták is, akik hasznos ajándéktárgyak mellett némi kultúrára is vágynak. Nekik sem kell csalódniuk.
– Három múzeumot láttunk, miközben a Vásárcsarnok felé sétáltunk. Arra a szőnyeggalériára kíváncsiak lettünk volna, de zárva volt – mutat az üres kirakatú helyiségre David, a kávészínű Surda-sapkás angol turista. – A másik kettőnek a neve nem keltette fel az érdeklődésünket. Viszont nagyon szépek a virágok! – néz fel mosolyogva a ház erkélyén pirosló muskátlikra a fiatal fiú. David a V. A. M. Art Galériára és a Zárt Galériára célzott. Valóban egyik sem hívja fel magára túlzottan az erre járó turisták figyelmét. De a galériákon túl az utcán is van látni- és tanulnivaló is.
Több házfalon elhelyezett tábla tanúskodik egykori híres lakójáról. Rögtön az utca elején nagy költőnk, Vörösmarty Mihály jelenik meg előttünk, ahogy a nemzeti majd ellenzéki körben tevékenykedik. A 42. számú épületet Korányi Sándor nemzetközi hírű tudós építette, egy másik közeli házból pedig Kovács Bélát, a Kisgazdapárt egykori főtitkárát hurcolták el a szovjetek. Itt élt Vujicsics Tihamér zeneszerző is, ennek emlékét még cirill betűs tábla őrzi a házfalon.
Kaputól falig futott
Pest egyik legfontosabb ütőere már a középkorban is a Váci utca nyomvonala volt. Eredeti nevét Lipót királyról és császárról nyerte 1695. táján. Ez az utca a régi váci kaputól a mai Vámház körút mentén futó városfalig tartott. Magát a Váci utcát 1899-ben hozták létre több közterület összevonásával. Teljes egybenyitására a régi városháza lebontása után került sor.