Kim Dzsong idegháborúja

Egy washingtoni tisztviselő szerint a pekingi megbeszélések „nehezek és bonyolultak”. Az előzmények ismeretében ez csöppet sem meglepő, jóllehet mind az Egyesült Államok, mind pedig Dél-Korea már különböző gesztusokat és engedményeket tett Phenjan kegyeinek elnyeréséért. Washington a két ország közötti kapcsolatok minden szintű, teljes rendezését helyezte kilátásba, Szöul pedig ígéretet tett, hogy 2008-ig kétmillió kilowatt villamos energiát szállít az északi országrészbe. Cserébe kérték, hogy Phenjan álljon le nukleáris programjával.

Kim Dzsong Il veszélyes pókerjátszmát folytat. Jóllehet még az apja, Kim Ir Szen idején, 1985-ben az ország csatlakozott az atomfegyverek tilalmáról szóló szerződéshez, már akkor feltételezték, hogy titokban mégis folynak kísérletek. A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete 1989-ben közzétette, hogy Észak-Korea öt éven belül képes lesz atomfegyverek előállítására.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és Phenjan 1992-ben egyezséget kötött a nukleális létesítmények ellenőrzéséről. A következő két évben nukleáris fegyverkezésre utaló nyomokat fedeztek fel, mire Észak-Korea megtiltotta további létesítményeinek ellenőrzését. Phenjan 1994-ben vállalta, hogy atomlétesítményeinek nagy részét üzemen kívül helyezi. Hozzájárult, hogy 1999-ben amerikai nukleáris szakemberek érkezzenek az országba, az Egyesült Államok cserébe két könnyűvizes atomreaktort szállít. Újabb fordulat: 2002-ben vegyi anyagokat vásároltak Kínától, hogy a kiégett fűtőelemekből plutóniumot dúsítsanak, s bejelentették atomlétesítményeik újranyitását, az ügynökség ellenőreit kiutasították az országból. A következő évben az atomfegyverek tilalmáról szóló szerződést Phenjan újra életbe léptette, és tagadta, hogy lennének atomfegyverei. Ekkor került sor a hatoldalú tárgyalások első fordulójára Pekingben. Idén februárban Észak-Korea hivatalosan is atomhatalomnak nyilvánította magát és megszakította a megbeszéléseket.

Az Egyesült Államoknak az a célja, ha a tárgyalások nem vezetnek sikerre, a vitát az ENSZ Biztonsága Tanácsa elé viszi, és javasolja, hogy a nemzetközösség iraki mintára szankciókat léptessen életbe. Mindenesetre a forgatókönyv kísértetiesen hasonlít a Szaddám rendszerének felszámolásához igénybe vett eszközökhöz.