Igyon-e sört, bort, pálinkát, aki vezet, és az, akit vezetnek?

Fogas kérdés elé állított a kormány legújabb sms-kampánya. Ezúttal arról faggatnak, lehet-e egy pohár bor vagy sör után autót vezetni. Nehéz a döntés, úgy érzem magam, mint a kétfejű osztrák sas, egyik csőrében sörös korsóval, a másik csőre leukoplaszttal szorosan körberagasztva.
Mert ha azt mondanám, jöjjön a zéró-tolerancia, ne vedeljen semmit az a sofőr? Akkor megvédeném a tántorgó gyalogosok és az S-alakban közlekedő biciklisták érdekeit – őket mikor fogják megszondázni? –, és drákói törvényhozásra biztatnám a honatyákat. Annyi a hátulütője a dolognak, hogy az alkoholmentes sört gyártó cégek mellett kampányolnék, amiért nagyapám még haló poraiban is kitagadna.
Na, de ha azt mondanám, hadd igyon egy pohár sert-bort az istenadta autóvezető, akkor se járnék jobban. Könnyű az íreknek, máltaiaknak, briteknek, svájciaknak előírni a 0,8 ezrelék véralkoholszintet. Azok ugye mennek, mint a birkák, ha a törvény aszondja, hogy annyi, akkor a többi sörnek annyi. Nem úgy, mint mifelénk, szittya magyaroknál, ahol egy pohár mérete J. D. Salinger zen-bölcsessége szerint alakul: „Hány macska farka kell, hogy az égig érjen? Egy is elég, ha jó hosszú.” Úgy hiszem, felénk a poharak meg az ezrelékek nőhetnének az égig. Na nem mindenkié, csak a képviselőké, császárelődöké, táltoslovas királyfiaké.
Igazi dilemma elé állított hát a kormánykampány, augusztus végéig küldözgethetem az sms-eket. Mindez alig negyvenmilliónkba fáj nekünk, adófizetőknek. Még szerencse, hogy rengeteg értelme van: megmondta a kormányszóvivő is, hogy a puszta kíváncsiság vezérli őket, a parlamenti patkó kövérebb szárának eszébe sem jutott, hogy törvényhozásnál figyelembe vegyék a véleményünket. Látszik, arrafelé is uborkaszezon van.
Legjobb, ha erre iszunk. Ki-ki eldönti, hogy vezet-e közben.