A kormánynak cselekednie kell a benzinár ügyében

Az üzemanyag ára kényes téma a mindenkori kormányzat számára, hiszen olyan fogyasztási cikkről van szó, amelyre az emberek hasonlóan érzékenyen reagálnak, mint a gyógyszerek vagy a kenyér árváltozásaira. Két döntő különbség mégis fellelhető: egyfelől az üzemanyagárak befolyásolásában a kormányzat lényegesen szűkebb mozgástérrel rendelkezik, mint más termékek vagy szolgáltatások esetében.

Az elmúlt hetek során az üzemanyagárak kérdése már túlnőtt az egyszerű kormány-ellenzék viszonyban működő pártcsatározásokon, és nemcsak a különféle érdekképviseletek aktivitásához vezetett, hanem úgy tűnik, hatással lesz a magyar üzemanyag-kiskereskedelemre is, aminek következtében egyes piaci szereplők akár ki is szorulhatnak Magyarországról. Másfelől nem lehet figyelmen kívül hagyni az üzemanyagárak költségvetésre gyakorolt hatását sem. Az ellenzéki kommunikáció által eddig is alaposan kihasznált államháztartási hiány mértékét csak tovább növelné az árcsökkentés.

Mivel napirenden lévő, magas médiaérdeklődésre számot tartó témáról van szó, a kormánynak szükségképpen határozott cselekvést kellene felmutatnia az ügy kezelésében, eddig azonban csak részleges lépéseket tett, egyelőre konkrét eredmény nélkül. Jelzésértékű lehet az is, hogy a kabinet államtitkári szinten foglalkozik az üggyel.

Kérdés, hogy a választók szemében mennyiben elfogadható indok a nemzetközi hatás mint árfelhajtó tényező. Vélhetően a környező országok mérsékeltebb benzinárai a közgondolkodásban felvetik az állami beavatkozás szükségességét, az intézkedés elmaradása pedig erősítheti a kormányzati teljesítmény megítélésének hónapok óta tartó, romló tendenciáját.

Politikailag negatív üzenetértékkel bír az a tény is, hogy korábban már volt példa a gazdaságpolitikai eszközökkel történő állami beavatkozásra. Logikusan merül fel a kérdés, hogy ha 2004-ben Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter megvalósíthatónak tartotta az üzemanyag jövedékiadó-tartalmának csökkentését egy adott kiskereskedelmi ár felett, akkor a mostani, szintén szocialista-liberális kormányzat miért nem lépi meg ugyanezt. Ezzel a korábbi pénzügyminiszteri intézkedést kérdőjelezik meg, ami nem vall sem koherens gazdaságpolitikai felfogásra, sem tudatosan kidolgozott közép-hosszútávú intézkedési terv meglétére.

A pénzügyi vezetés magyarázata részben elfogadható: gazdaságilag tekintve a korábbi állami beavatkozást az emberek valóban alig érezték meg, ugyanakkor sok milliárd forint bevételtől esett el a büdzsé. Megvolt azonban az a politikai haszna, hogy a kormány cselekvőnek tűnt,  amely reagál a kialakult helyzetre, és behatárolt eszközeivel ugyan, de kezeli a problémát.