Viszlát!

Önökért vagyunk – hirdeti magáról dolgozóinak sárga pólóján az egyik barkácsáruház. Háromszor is volt alkalmam elolvasni ezt a szöveget, mert a mellettem trécselő három eladó egyike sem akart megfordulni. Elmélyülten tanácskoztak arról, milyen szögben fektessék a polcra a sövényvágókat. Az cseppet sem zavarta őket, hogy a polcok elé helyezett létrájuktól nem férek hozzá a kiszemelt áruhoz. Percekig vártam, köhécseltem, már a végén hangosan morogtam is, de csak nem akartak észrevenni. Pedig ennél feltűnőbben már nem viselkedhettem volna. Akkor most hogy is van ez a sárga pólóval? Mégsem értünk vannak?  (ned)