2005.06.11. 00:00
Valódi foci műfüves pályán
A kisebb sportklubok a gazdagabb országokban sem dúskálnak a földi javakban. A sok pénzt felemésztő füves pályák helyett feltalálták hát nekik a műfüvet.
Az 1980-as években próbálkoztak először műfüves pályával, de ezek sérüléseket okoztak. Mára megszületett a valódihoz hasonló műfű. A focisták nem rajonganak érte, de a FIFA és az UEFA ez év augusztusától engedélyezi bajnokságok rendezését a műfüves pályákon. A legnagyobb munkát az jelentette, hogy elérjék, a műfű ugyanúgy hasson a lepattanó labdára, mint a valódi. A természetes pályán a függőlegesen földet érő labda az esés közben megtett távolság 60–84 százalékáig pattan vissza. A talajon guruló labda pedig olyan ütemben lassul a súrlódás következtében, hogy másodpercenként 0,5–0,8 méterrel rövidül az útja.
De nemcsak a labda „találkozik” a mesterséges talajjal, hanem a játékos is, amikor elrugaszkodik, irányt vált, felugrik, csúszik, esik stb. A műfű akkor hasonlít a valódihoz, ha elnyeli a ránehezedő energia 60–70 százalékát. Ha kevesebbet nyel el, akkor sérülést okoz, ha többet, akkor megnehezíti a mozgást, a játékosok gyorsan elfáradnak. Sok évig tartó kísérletezés után a gumialapba csomózott, öt centiméter hosszú, szilikonnal bevont polietilénszálakból készített pázsit vált be legjobban.
A „fűszálak” közé négy centiméteres magasságig homokot és gumiszemcséket szórnak, hogy a szálak ne dőljenek el. A másik változatnál az alap is habosított polipropilén, a fűszálak rövidebbek, és sűrűbben helyezkednek el. A szálakat a közéjük helyezett, rugószerűen göndörödő rostok tartják egyenesen, alájuk pedig 8 milliméter magasságig gumiszemcséket helyeztek.
