Üzenet a Köztársaság téri fiúknak

Fiúk a Köztársaság téren! Ha beültök egy budai kiskocsmába egy üveg borra, mire bánatotok a pohár fenekére ér, belátjátok: jól van ez így. Rájöttök arra, van abban valami nagyszerű, hogy a civilek jelöltje lett az ország köztársasági elnöke. Még ha az ellenzék is támogatta, s nyomta le a torkotokon. Talán azt is beismeritek, kellett nektek ez a kis pofon. Erőt adhat ahhoz, hogy mostantól másként politizáljatok.
Belássátok, a minden érvet félresöprő elszántság és akarat, az erőből való politizálás, a koalíciós partner kész tények elé állítása kevés a győzelemhez. Kevés az önmagatokba vetett vakhit, mint ahogy kevés egymás biztatása és a partnerek, illetve az ellenfelek meggyúrhatóságához fűzött remény is. A hangzatos és sejtelmes kijelentések sem sokat számítanak, de az innen-onnan elhangzó ígéretek sem. A kongresszusi akarat pedig fabatkát sem ér, ha nincs hozzá koalíciós vagy társadalmi támogatottság.
A második üveg bor után arra is ráébredhettek, hogy történhetett volna másként is. Biztosan. Ám ha ezen rágódtok, akkor ismét veszteni fogtok. Mindig azok nyernek, akik felül tudnak emelkedni a vereségen.
Nem az ördög győzött kedden, hanem egy tekintélyes, életútjával bizonyított, gondolkodásában független jelölt. Sikere még jól is jöhet nektek. Ha megértitek, miért buktátok el a választást, akkor 2006-tól újra ti kormányoztok. Ha nem, akkor ülhettek megint a budai kiskocsmában. Bút felejteni.