Rozsdás vasakban pihen a halál

[caption id="" align="alignleft" width="267"] Ez a száz kilogrammos háborús bomba a Keleti pályaudvar mellett került elő. Ha véletlenül felrobban, ötvenméteres körzetben mindent romba dönt.
[/caption]1944. április harmadikán verőfényes, szélcsendes tavaszi napra virradt a főváros. A hőmérséklet délelőttre már elérte a tizennyolc fokot. Tíz óra tizenöt perckor felüvöltöttek a légvédelmi szirénák. A polgárok megszokták ezt a zajt, hisz korábban már gyakran hallották. Néhányan kiballagtak az óvóhelyekre, de a többség csak a közelében található légvédelmi árkokba húzódott, s élvezte a tavaszi napsütést. Egyebek közt így tettek a Dunai Repülőgépgyár egykori dolgozói is. Vesztükre. A szövetséges repülőgépek aznap ugyanis már nemcsak német, hanem magyarországi célpontok fölé is indultak. A következmény 1038 halott, 526 sebesült és több millió pengő kár lett. No és több tucat, a földbe mélyen befúródott, ám fel nem robbant légiakna, melyek váratlan megsemmisülése akár még ma is áldozatokat szedhet.

A bombázások hónapokon át folytatódtak. Majd jött az ostrom, mely újabb százezres mennyiséggel szaporította a fel nem robbant bombák számát. Budapesten alig múlik el hét váratlanul kibukkant robbanótest nélkül. Minap a Keleti pályaudvar mellett hozott ismét napvilágra egyet a markoló. Két esztendővel ezelőtt egy sajtótájékoztatón megkérdezték Molnár Sándor mérnök ezredest, vajon mennyi bomba lehet még a földben. Az MH I. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka akkor rövid hallgatás után őszintén kibökte, elképzelése sincs. Példaként pusztán annyit mondott, munkatársai az elmúlt hatvan évben tízmillió robbanótestet semmisítettek meg, és majd ötszázezer hektárt vizsgáltak át. A háború befejezése után a parasztok addig nem mertek a földjeikre menni, amíg a katonák át nem vizsgálták azokat. Az ember a számok hallatán azt hinné, a tűzszerészeknek évről évre egyre kevesebb dolguk akad. Ám ez, sajnos, koránt sincs így.

Esztendőnként 2500–3000 bejelentés érkezik hozzájuk, melyek 98 százaléka valósnak bizonyul. Így tizenkét hónap alatt nagyjából száz–százhúszezer lőszerrel és negyven–ötven tonna robbanóanyaggal apad a Magyarország földjében még megbúvó akna mennyisége. Csak az összehasonlítás végett: ekkora tömegű lőszert különösebb nehézség nélkül néhány óra alatt ellövöldöztek Budapest ostroma során. A szakemberek régóta vitatkoznak rajta, vajon mekkora lehetett az egykori selejtes bombák száma. Becslések szerint minden száz ledobott, illetve kilőtt robbanótestre öt-tíz „döglött” jutott. Ezek döntő többsége mélyen a földbe vagy az épületek falába fúródott, s ott pihen ma is. Példaként említhető a Szent István-bazilika, melynek egyik ablakmélyedésében leltek tavaly egy tetszhalott páncéltörő gránátra. A félkarnyi hosszú, tizenkét centiméter átmérőjű vasdarab hatvan évig nem szúrt szemet senkinek.

A hajdani selejt, illetve műszaki hiba miatt „bedöglött” bombák nem csak gyújtójuk váratlan beindulásával okozhatnak kárt. Súlyos veszélyforrás a bennük lévő, robbanóanyagként használt trotil is, amely negyven–hatvan esztendő alatt átkristályosodik. Ez pedig oda vezet, hogy már egy puha érintéstől is beindulhatnak. Az elmúlt hatvan évben sajnos több ezer honfitársunk halt meg a döglött aknák miatt. Pontos statisztika nem készült. Ami a legszomorúbb, a halottak között nagyon sok a gyermek.

A rozsdás vastestbe zárt halál bárhol felbukkanhat Budapesten. Mint a térképen is látszik, a legfertőzöttebb területek Csepel, Soroksár, Zugló, a Ferencvárosi, a Keleti, a Nyugati pályaudvar és a két vasúti összekötő híd környéke. Rengeteg robbanótest lehet még a Dunában, továbbá a Várnegyed földjében is. Ez utóbbiakat nem az angol–amerikai bombázók, hanem a szovjet tüzérség potyogtatta le. Az egykori repülők elsődleges célpontjai természetesen nem a lakóterületek, hanem a hadiiparnak dolgozó gyárak, kikötők, pályaudvarok, illetve átkelők voltak. Ám mivel a bombázókat folyamatosan zavarták, számos esetben nem tudták pontosan ledobni terhüket. Így az elcsúszott bombaszőnyegek jórészt lakott területekre zuhantak.

Visszakanyarodva a megsemmisített milliónyi lőszerre, az emberben önkéntelenül felmerül a kérdés, miért szinte mindig csak találják, s nem keresik ezeket a bombákat? A magyarázat prózai: nincs rá pénz. Szakemberek szerint több tízmilliárd forint kellene Budapest mentesítéséhez. S akkor még szóba sem került az ország többi városa és falva…

A tűzszerészek gazdasági szerepe igen jelentős

Korántsem mindegy, hogy valamely több százmilliós beruházás egy, a földből véletlenül kifordult bomba miatt hány órát, illetve napot áll. A csúszás után ugyanis kötbért kell fizetni, és ez súlyos érvágást jelenthet a kivitelezőknek. A tűzszerészek tehát jelentős szerepet töltenek be a hazai gazdaságban. A katonák természetesen tisztában vannak ezzel, amikor egy-egy riasztásra kivonulnak. Azért sem tehet senki nekik szemrehányást, ha egy óvodában előkerült lőszer elszállítása elsőbbséget élvez egy bevásárlóközpont mentesítésével szemben.