R-beszélgetéstől a csúcstechnikáig

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Fodor István egykoron protekcióval jutott ikervonalhoz. Akkor még aligha gondolhatott arra, hogy az élet a telekommunikáció élvonalába sodorja.
[/caption]– A 60-as, 70-es években volt, aki évtizedeket várt telefonra. Ön járt-e hasonló cipőben?
– Az első saját lakásunkban három év alatt sikerült telefonhoz jutni. Igaz, nem a postától, akkor még hozzájuk tartozott a távközlés is, hanem az egyik házbéli lakónak köszönhetően. Kossuth-díjasként ő protekcióval kapott, és ikervonalként megosztotta velünk.

– Hogy tartotta a kapcsolatot a Szatmárban élő szüleivel?
– Bizony, telefonon nehezen. A falu egy szem nyilvánosnak tartott telefonkészüléke ki volt akasztva a postaépület falára. Ha valaki onnan akart telefonálni, akkor előbb tekerte a csengő dinamóját, és felvette a hívást a Mátészalkai központ, akitől szüleim úgynevezett R beszélgetést kértek, mert csak a telefonnal rendelkező hívott fél tudott fizetni. Ha a szüleim velem, a Budapesten lévő gyerekükkel akartak beszélni, akkor erre legtöbbször csak az este kerülhetett sor.

– Hova jutottunk húsz év alatt a távközlés fejlődésében?
– Oda, hogy ma már a telefon nem egyszerűen távbeszélő készülék, amely elviszi a hangot a világ másik végére is, ha kell. A telefon ma már a számítógépes hálózat, a világot átszövő informatikai rendszer egy eleme. Magyarországon ma lényegében az jut telefonhoz, aki akar. Sőt, a szolgáltatók versenyeznek az előfizetők kegyeiért. A mobilt és a vezetékest már nem is érdemes külön emlegetni. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez nincs a világban mindenütt így. Az emberiség majdnem fele soha életében nem telefonált. A szélsőségek, az ellentmondások tehát itt feszülnek a mindennapokban.

– Hogy került éppen a fejlődés közepébe?
– Képzettségem révén eleve telekommunikációval foglalkoztam. Már a hetvenes évek végén részt vettem az algériai telefonhálózat egy darabjának kialakításában. Később pedig – 86-90 között – a Budavox és a Telefongyár kiküldöttjeként a cég kuvaiti telekommunikációs fővállalkozásainak irányítója voltam. Amikor hazajöttünk, fél év múlva megbíztak azzal, hogy a Magyarországon még nem létező Ericsson céget indítsam el.

– Miért éppen önt?
– Nyilván a véletlennek volt a legnagyobb szerepe. Már Kuvaitban megkeresett a magyarországi szándékával az Alcatel, de ismertem az ottani Ericssont is. Itthon tárgyaltam a Northen Telecommal és a Siemensszel, akik elindultak a magyar tendereken, hogy részt vegyenek a magyar távközlési hálózat digitalizálásában. Az Ericsson magyarországi partnere a Műszertechnika volt, s e cégen keresztül kerültem itthon kapcsolatba a cégalapítási szándékot tervező svédekkel.

– Felkészült volt egy ilyen világcég irányítására?
– Természetesen csak részben rendelkeztem a szükséges tudással, de nem jelentett gondot a beilleszkedés. 1991-ben indultunk. Hihetetlen rohanásban éltünk akkor. A folyamatos tanulás mellett két év alatt háromszáz fölé emelkedett az alkalmazottak száma. Csodálatos csapatot sikerült összehozni.

–  A honi távközlés a világcégek nélkül eljutott volna-e arra a színvonalra, ahol ma van?
– Biztos, hogy nem tudott volna idáig jutni. De nem az emberek alkotóképessége hiányzott. Akkoriban azonban a KGST piac igényeit kellett kielégíteni, ami – enyhén szólva – nem az élvonalat jelentette, tehát nem jöhetett létre versenyképes ipar.

– Az Ericsson magyarországi kutató-fejlesztő központja nagyon eredményes!
– Ma közel négyszáz magyar mérnök kutat és fejleszti a szoftvereket a cég számára. Ez jól mutatja a magyar szellemi tőke kiemelkedő teljesítő-képességét, amennyiben a működési feltételeket megteremtik hozzá. Elsősorban a kutatóközpont eredményessége révén elmondható, hogy a magyarországi cégnek viszonylag nagy súlya van az Ericsson világhálózatán belül. Ennek nyomán Magyarországon kevésbé volt érezhető az az ésszerűsítési folyamat, amelyet a cég bevételének jelentős csökkenése váltott ki 2001 – 2002-ben. Világviszonylatban a cég létszáma feleződött. Szerencsére nálunk nem.

– Fantasztikusan jó érzés lehet kimondani, hogy a világ és mi távközlési fejlettség tekintetében egy szinten állunk.
– Erre természetesen nap mint nap nem gondol az ember. Mindig az előtte álló feladatokat akarja a tőle telhető legjobb szinten megoldani. De arra emlékszem, hogy a kilencvenes évek elején munkatársaimmal célként kitűztük, hogy megkísérlünk jelentős értékű kutató- és fejlesztőbázist létrehozni.

– A hazai autópálya-hálózat a távközléséhez képest jóval lassabban fejlődik, jóllehet arra is égető szükség van. A kettő közül melyik gyors kiépülése jelent közvetlenebb előnyt a  széles tömegek számára?
– Mindenképpen a távközlésé. Autópályán a társadalomnak csak kisebb hányada közlekedik, bár az áruszállítás fontos tétel. Azonban meggyőződésem, hogy a közösségek számára a nyitott világot a telefon megjelenése, majd az internet jelentette. A vidék fölzárkóztatásának egyik, mással nem helyettesíthető, pótolhatatlan eszköze.

Szabadidő: A 90-es években egy puritán, távoli görög kempingben húzódtak meg, hogy az évközi, sokszor napi 12–16 órás munkát intenzív szabadsággal kipihenjék. Pontos időbeosztás szerint élt ott is. 9–10-ig munka, a vállalat irányítása mobil, fax, majd internet segítségével, aztán szörfözés egész nap.

Hobbi: A fotózás. Embereket és a természetet fényképezi legszívesebben. Amatőrnek tartja magát, bár képei több kiállításon is részt vettek.

Autó: Eszköz számára a kocsi. Fiatalon sokat motorozott. Sokat meg is ázott rajta. Az autót még ma is, reflexszerűen azért tartja jónak, mert nem ázik és nem fázik, a hőségről nem is beszélve. Természetesen a biztonság és kényelem nem megvetendő. Ezt a SAAB márkájú kocsija biztosítja.

Százhuszonkilenc éves svéd L. M. Ericsson

A 129 éves svéd L. M. Ericsson AB a nemzetközi távközlési piac egyik vezető vállalata, amely a világ 140 országában tevékenykedik. Az Ericsson AB a legkorszerűbb technikai színvonal megtestesítője a vezetékes és mobil távközlésben. Az ágazatot sújtó világválságból az Ericsson megerősödve állt talpra. A mobil hálózatok piacán több mint 30 százalékos részesedéssel világelső. Idén januárban a kereskedelmi forgalom számára dolgozó 56 harmadik generációs szolgáltató közül 35-nek az Ericsson szállította a hálózatot. Az újra folyamatosan növekvő, több mint 600 főt foglalkoztató Ericsson Magyarország a hazai távközlési piac szállítója.

Szabadidő: A 90-es években egy puritán, távoli görög kempingben húzódtak meg, hogy az évközi, sokszor napi 12–16 órás munkát intenzív szabadsággal kipihenjék. Pontos időbeosztás szerint élt ott is. 9–10-ig munka, a vállalat irányítása mobil, fax, majd internet segítségével, aztán szörfözés egész nap.

Hobbi: A fotózás. Embereket és a természetet fényképezi legszívesebben. Amatőrnek tartja magát, bár képei több kiállításon is részt vettek.

Autó: Eszköz számára a kocsi. Fiatalon sokat motorozott. Sokat meg is ázott rajta. Az autót még ma is, reflexszerűen azért tartja jónak, mert nem ázik és nem fázik, a hőségről nem is beszélve. Természetesen a biztonság és kényelem nem megvetendő. Ezt a SAAB márkájú kocsija biztosítja. Szakmai életút Fodor István (62), az Ericsson Magyarország elnöke, villamosmérnök

1996: Gábor Dénes-díj

1999: Az Év Menedzsere, Széchenyi-díj, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szenátusának tagja,

a Bolyai-díj Alapítvány elnöke

2003-2004: A Magyar EU Üzleti Tanács elnöke, alapítója Százhuszonkilenc éves svéd L. M. Ericsson A 129 éves svéd L. M. Ericsson AB a nemzetközi távközlési piac egyik vezető vállalata, amely a világ 140 országában tevékenykedik. Az Ericsson AB a legkorszerűbb technikai színvonal megtestesítője a vezetékes és mobil távközlésben. Az ágazatot sújtó világválságból az Ericsson megerősödve állt talpra. A mobil hálózatok piacán több mint 30 százalékos részesedéssel világelső. Idén januárban a kereskedelmi forgalom számára dolgozó 56 harmadik generációs szolgáltató közül 35-nek az Ericsson szállította a hálózatot. Az újra folyamatosan növekvő, több mint 600 főt foglalkoztató Ericsson Magyarország a hazai távközlési piac szállítója. Fodor István egykoron protekcióval jutott ikervonalhoz. Akkor még aligha gondolhatott arra, hogy az élet a telekommunikáció élvonalába sodorja. -->