Olcsó külföldi húsnak is megisszuk a levét

Szórólapot tartok a kezemben. Pénztárcakímélő ajánlatot ígér több mint tíz termékre az egyik cég. Az árajánlat kecsegtető, ha bizonyos szempontból nézzük. Finomak lehetnek a dán lazacszeletek, a francia extra zöldborsó, a francia brokkolis keverék, a brazil panírozott csirkemellfilé. A német fagyasztott burgonyaválaszték sem maradhat el kartoffelinostul, amely külföldiül hangzik, de szintén krumplit jelent külföldiül. Nos, ezek után mondja valaki azt, hogy mi nem vagyunk internacionalisták. Vagy utóbbi szó manapság nem nagyon divatos? Lehetséges, viszont igaz. A vásárlásról szóló cetlin egyetlen magyar terméket sem találok.
Ennyire rosszak lennénk mi, magyarok a mezőgazdaságban?
Minden reményem abban van, hogy utóbbi kérdésem badarság. Nyilvánvaló, hogy máshol van itt a bibi. Sorra húztuk le a rolót az állami gazdaságoknál. Végzett agrármérnökök állnak sorban – külföldön, mert nálunk igen csekély a kereslet ebben a szakmában.
Nálunk, a város falusias jellegű részében az utóbbi időben elvétve hallani disznóröfögést, kacsahápogást a portákon. Drága a táp, a dara, a polgár inkább elmegy a multihoz, aki bagóért árulja az asztalra valót.
Persze tanulni sem tanulunk olyan nagyon saját kárunkból. A közelmúltban mérgezett spanyol eper, dél-amerikai paprika riogatta a vásárlót. A napokban a „sláger” a lengyel, fagyasztott csirkefilé volt. Tonnaszámra hozta be az egyik áruházlánc. Kiderült, ettől a terméktől szalmonellát lehet kapni.
A szakminiszter szerint piacvédelem van. A magyar termelőt, vásárlót vajon ki védi meg?