Kropkó már a civil életét tervezi

– Ma pihenő nap van, úgyhogy a reggel hat órai úszóedzéssel le is van tudva mára az edzés – kezd bele Kropkó Péter, aki kis híján drága árat fizetett a Japán Ironman versenyen elért második helyért. Lázasan versenyezve állhatott a dobogóra, a szervezete azonban olyannyira nem díjazta a nagy teljesítményt, hogy hazaérkezése után egy hetet kórházban kellett töltenie. – Ma már jól vagyok, legalábbis ezt mutatják az edzéseredményeim, illetve a pulzusmérő óráról letöltött adatok. Bár, azt nem felejtem el, hogy a szervezet nem egy egzakt, tökéletesen megbízható műszer. Könnyen lehet, hogy nagyon jó eredményekkel kimegyek a két hét múlva esedékes zürichi versenyre, és ott csak kilencven százalékot tudok teljesíteni. Nem biztos, hogy nyomtalanul elmúlt a betegség, csak reménykedhetek. A legjobb az lett volna, ha japánban nem versenyzek lázasan. A virtus és a hízelgő eredmény nem kárpótol, ha maradandó károsodást szenvedtem.

– Ha jól gondolom, akkor Zürichben presztízsen túl a megnyerhető pénzdíj miatt sem lenne mellékes az eredmény.
– Ez így igaz. Magyarországon még mindig vannak bajok
a szponzorációval és az értékrenddel. Az én költségvetésemben is van most egy kétmillió forintos rés, amit egy esetleges svájci győzelemmel be lehetne tömni. Félreértés ne essék, nem akarok panaszkodni, látom, hogy milyen gondok vannak az országban, nagyon súlyos szociális problémák megoldására nem jut pénz, ezért nem is siránkozom, inkább magam keresem meg a hiányzó összeget. Ezért is nem versenyzem itthon, mert a 30 ezer forintos pénzdíjakkal szemben külföldön 3-4 millió forintnyi pénzt osztanak szét, és én csak így tudom fedezni a felkészülésemet. Persze lenne erre más megoldás, hívott a német szponzorom, mondván ötször akkora pénzből készülhetek, Japánba pedig szövetségi kapitánynak hívtak. De nem tudok kiköltözni, hiába töltöm az év felét külföldön, mindig tudom, hogy hazajövök. Az a hobbim, hogy itthon lakom.

– A profi triatlon rendkívüli mértékben igénybe veszi a szervezetet. Nem érkezett még jelzés, hogy abba kéne hagyni?
– Olyannyira, hogy a japánokkal már közöltem is, ez volt az utolsó versenyem náluk, az idény végén visszavonulok. Mondták, megértik, de egy valamit kérnek tőlem: jövő tavasszal, a Japán Ironman legyen az utolsó versenyem, ott vonuljak vissza, mert én „az ő emberük vagyok”, ahogy mondták.

– Készültek már tervek a majdani civil életre?
– A hazai szövetség elnökségi tagja vagyok, tehát nem fogok eltávolodni a triatlontól. Elvem, hogy csak a teljesítményt szabad díjazni, és nem dobálhatunk ki milliókat az ablakon.

A bajnok könyvet írna

Tervezi, hogy ír egy könyvet, ahogy mondja: „de nem olyan ...így élt Kropkó Péter, 120 oldalas, félfamentes” valamit, hanem egy olyat, aminek tényleg hasznát vehetik. Az én pályafutásom abból állt, hogy a környezeti tényezőket felmérve, elemezve, kidolgoztam a megfelelő módszereket, értékrendet. Ez ugyanúgy érvényes egy menedzser életvezetésére, mint egy hétköznapi ember fogyókúrájára.”

fogyókúrájára.” -->