JÓ reggelt!

Fruzsi nagylány lett. Tizenkét évesen. Olyan peckesen jár-kel azóta, mint akit lovaggá ütöttek. Mellecskéi is nődögélnek, anyja, a húgom, alig meri egyedül kiengedni az utcára. Megyünk a múltkor egymás mellett – keresztanya és keresztlánya. Ilyenkor szoktunk legjobbakat beszélgetni. Most például arról, hogy lassan már olyan magas, mint az anyja. Igen, mondja, ráadásul testvéreknek hiszik őket, mert nagyon hasonlítanak. – Csak az a különbség – mondom neki –, hogy anyádat a te korodban mindenki fiúnak nézte. Fruzsi kihúzza magát: – Ó, velem ez nem fordulhat elő. Engem már mindenki nőnek néz.