Szimpátiaszavazás a lakásmaffia ellen

Egy ház akkor készül el, ha meghal a gazdája. Mert amíg élünk, szépítgetjük. Sokan vagyunk, akinek minden vagyona az az otthon, amelyben él. Nagyon féltjük. Legrosszabb álmunkban elveszik. Olyan rossz álom, hogy nem is beszélünk róla. Nehogy beteljesedjen. Sajnálatos, hogy hazánkban ettől kell tartanunk. Egy albertfalvai esetben a tulajdoni lapra kézzel írott dátum és egy aláírás nélküli széljegyzet is elég volt ahhoz, hogy kétszáz család tulajdonát elvitassák. Jelenleg körülbelül hárommillió szegény él Magyarországon. A Létminimum Alatt Élők Társaságának elnöke szerint minden kormány megígéri, visszaszorítja a lakásmaffiát. Mindenki elismeri, hogy a törvények sokkal inkább kedveznek a bűnözőknek, mint azoknak, akiknek nem kell a másé. Mégsem történik soha semmi, csak a nagy szöveg és a magyarázkodás van. „Nagytakarítást csinálunk! Kitesszük a prolik szűrét!” – állítólag ilyen kijelentések hangoznak el kilakoltatáskor. Olyan személy is akad, aki összekaparta tartozását, de nem hagyták befizetni. Lakása fontos volt valakinek, hagyták elárverezni. Szabad ezt engedni? Itt van egy jó ügy, amelyet szolgálni kellene. Mert szülessenek bár mérhetetlen vagyonok Magyarországon, de legalább ne hagyjanak szorongani milliókat. Ha nem hiszik el a pártok, hogy ez fontos nekünk, tartsanak róla szimpátiaszavazást. Úgyis nagy divat.