Falu Soroksár központjában

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A falusias hangulatú utcák varázsát legjobban a gyerekek értékelik, mert a főváros közvetlen közelében is vadregényes környezetben élnek
[/caption]- Ha valaki ideköltözik, örökre itt marad. Varázslatos ez a hely! – néz végig őszinte szeretettel a Szitás utcán Smid Jánosné (45). – Én gyerekkorom óta itt élek, nem is tudnék máshol. Falu és város egyben. De én inkább a vidéki arcáért kedvelem. A nyugalomért és a csöndért.

A Kis Lugas vendéglő fogadja a templom mögötti hosszú utcában elinduló járókelőt. Hideg, meleg ételt kínál a jobb időket is megélt cégér. Népszerű hely az itteniek körében, több kamion is beférne a parkolójába. Átellenben egy órás nyitja a Szitást, név nélkül. Ismeri mindenki, minek is a hangzatos elnevezés. A két sarki üzletet elhagyva csak fák és házak sorakoznak az utcának ennek az oldalán. Többnyire felújított, a modern idők képére formált, mesélő épületek. Házak, amelyekben egykor német ajkú népek éltek békésen, mint egy nagy család. Még Mária Terézia idején honosodtak itt meg. Idilli volt ez az állapot, közbe is szólt a második világháború. 1945-ben a fél utca elnéptelenedett, az öregek azt mondják, bosszúból telepítették ki a lakosokat. Emléküket ma emléktábla őrzi  a vasút mentén. A fájó emlékű családok helyébe a Hajdúságból, Erdélyből, Csángóföldről érkeztek az utódok.

Ők azóta sem álltak tovább. Jeget készítettek a belvárosiaknak az utcában húzódó jégvermekben. Lovas kocsival hordták fel a jeget a Dunából, szalmára fektették, lefedték, majd vödörben árulták a pestieknek. A jégvermeket mára befedték, gondozott kiskertek vagy pázsit foglalja el egykori helyüket. Az utcafronton is folytatódnak a virágos kertek, akác- és gyümölcsfák szegélyezik a házakat. Van, ahol a házon túlnövő sövény árnyékolja be a szobákat. Egyedül az úttal voltak elégedetlenek az utcabeliek. Méteres porfelhőt hagyott maga után egy-egy, a Szitán végigszáguldó autó. Mára a porfelhő tovaszállt, csupán az olykor átrobogó gépkocsik maradtak.

– Az egyik utcabeli vállalkozó nyolc éve végigcsatornázta az utca egyik felét, majd le is burkolta – meséli Marika néni (63) az egyik fehér kerítést támasztva. – Azt mondta, elege lett belőle, hogy saras volt a cipője, amikor belépett egy pesti irodába. Fogta magát, és saját pénzén megcsinálta. Azóta ez az egyik legszebb soroksári közlekedési folyosó. Csak az a probléma, hogy amióta jó lett az út, megnőtt az átmenő forgalom. Régebben nem járt erre ennyi autó.

Az utca Hősök tere felőli másik oldalán hasonlóan békés a hangulat. Itt kevesebb az átalakított parasztház, de annyival több a „Rendes udvar, tiszta ház”. A piros feliratú táblák évtizedek óta porosodhatnak az épületek homlokzatain. Szomszédságukban békésen meghúzódik a soroksári helytörténeti múzeum. Egy színes tábla hirdeti előtte a látnivalókat. Nem messze a múzeumtól tűzzománcokkal díszített falú épület áll. A helyi napköziotthonos óvodára egy helybeli művész készítette az élénk színekben pompázó zománcképeket. Az utca ezen része nem bővelkedik üzletekben, mindössze egy autószerviz kínál széles körű szolgáltatást. De nincs is szükségük az itt élőknek boltokra, a Hősök terén lévő két üzletbe járnak vásárolni. Néhány száz métert kell megtenniük csupán. Közel vannak a központtól, de elég messze a várostól.

Kenyerükre emlékeztet

Szitásnak hívták a múltban a híres-neves soroksári kenyeret előállító munkást. A péksegédről elnevezett közlekedési folyosót több közterületből hozták létre 1953-ban. Így korábban része volt a Bajcsy-Zsilinszky, az Andrássy és a Rudolf utca. Ez utóbbit a 19. század végén Rezsőnek nevezték. A terület a középkorban Kerekegyház falu része lehetett.