Elővárosi mozdonyok és a MÁV utóvédharcai

A vasút szegény, mint a templom egere. Úszik az adósságban. Tartozása tavaly 150 milliárd forint volt. Nyolcezer ember kerül lapátra. A MÁV gazdag. Mint egy krőzus. Mit neki tízmilliárd! Az elővárosi vasúti kocsikra kiírt pályázaton annak a cégnek adta a zsíros megrendelést, aki 10 milliárddal többet kért. Most akkor szegény a vasút vagy gazdag?
A polgár persze nem tud igazságot tenni, gőze sincs a motorvonatok bugyrairól. Neki édesmindegy, Bombardier-kocsiban siklik az elővárosban vagy Stadler-Ganz Transelektróban, de a tízmilliárd mégiscsak tízmilliárd! Merthogy a vasút az államé. A miénk. Adófizetőké. S láss csodát, a Közbeszerzési Döntőbizottságban is ráncolják a homlokukat, megsemmisítik az eredményt. Erre a vasút buzgó, durcás és kitartó vezetői azonmód bejelentik, újra tárgyalni akarnak a felekkel. Hátha enged az árból az egyszer már kihirdetett győztes. Csakhogy bőszen elfeledkeznek arról, hogy nem engedhet. Új ajánlatot már nem tehet. Így szól a törvény.
Ha ez még érdekes olyankor, amikor nagyon sok pénzről van szó.