Dés, a fáradhatatlan utcazenész

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Az Utcazene című albumot a Jazzhajón is bemutatták. Dés László csapatában felfedeztük fiát, Andrást is (balra), akinek improvizációja fergeteges tapsot váltott ki a közönségből.
[/caption]Úgy tűnik, elég jól sikerül neki. A világon alig van még egy olyan pali, aki ötvenéves korára harmincnál több filmhez írt zenét, harmincnál több lemezt adott ki. Emellett musicaleket komponált, színművekhez kísérőzenét írt, és a mai napig koncertezik is.
Faggatom, melyik a kedvenc filmje. Nem azért nem tudja megmondani, melyik az, mert udvarias. Egyszerűen mindegyik mást jelent számára.
1981-ben Makk Károly kérte fel komponálásra. Az a rendező, aki a Szerelem című filmet is forgatta. Jancsó Miklós a Szörnyek évadja című munkájához hívta. A Szerelem első/második vérig című mozihoz Demjénnek írt dalokat. Désről közismert, hogy dzsesszmuzsikus, szaxofonos, ám éppen ennél a filmnél a ,,műsorváltozás” miatt pop- és rockzenét komponált.
Arra is kíváncsi vagyok, miként azonosul a különböző témákkal: Sose halunk meg, Kalózok, Szamba, A miniszter félrelép, és még sorolhatnám.
– Belehelyezkedem a történetbe. Amikor az ötlet megszületik, akkor hátralépek, megpróbálom kívülről nézni – avat be a zene születésébe. De azt is elárulja: rutinból nem megy.
Adódik a kérdés, milyen filmzenén dolgozik éppen.
– Almási Tamás most nem dokumentum-, hanem nagyjátékfilm forgatását készíti elő – meséli Dés. – Ehhez a filmhez szerzek majd muzsikát. A rendszerváltásról szól – árulta el.
Sokszor felröppent a hír: Geszti Péterrel új musicalt írnak, A lovakat lelövik, ugye? című híres regény alapján, amelyből emlékezetes film is készült. Több mint másfél éve húzódik az amerikai jog megszerzése. A regényt 1935-ben írták. A szerzőnek örököse van, ő ilyenkor megbíz egy jogkezelőt, akivel tárgyalhatnak. Remélhetőleg hamarosan rákerül a pont a szerződésre, és kezdődhet a munka.
Dés Gesztivel és Egressy Zoltánnal musicalt írna az alapműből a Madách Színháznak. Ám hiábavaló erőfeszítés lenne, ha belekezdenének a munkába, és kiderülne, mégsem kapják meg a jogot. Ha minden papíron rajta lesz a hivatalos pecsét, akkor Désék nyara igencsak feszített munkával telik majd.
Erről beszélgetünk, amikor a zenész elárulja: évente csupán egy hetet pihen. – Annyi elég! Addig kell dolgozni, amíg az ember bírja szellemileg és fizikailag egyaránt – állítja.
A napokban a Columbus Jazzhajón együttesével az Utcazene című új albumát mutatta be. A lemez megélt események alapján született. A zenekart tavaly Londonba is meghívták a Metszetek című koronggal. A patinás Covent Garden piactéren muzsikáltak egy hatalmas színpadon. Az volt a cél, hogy az arra járókat, a sétálókat megállásra késztessék. Sikerült is, négy napig délelőtt, délután színpadra léptek. Majd hazajöttek, és felvették a már kapható Utcazene című albumot.

Drukkol Caramelnek és minden fiatalnak, akit váratlanul ér a sztárság

A Dunán álló jazzhajón szerda este, amikor Dés László együttesével koncertezett, a Megasztár győztesét, az Év hangját is odavárták. A beharangozás szerint egy-két nótát Caramel is elénekelt volna. Ám megbetegedett. Először úgy gondolta, így is meghallgatja Déséket, ám az újdonsült sztár estére magas láza miatt ágyba kényszerült.

A dzsesszkoncert előtt Dés Lászlóval Váradi Júlia beszélgetett. Többek között arról, hogy milyen különbséget érez az ő nemzedékének indulása és tévéműsorok által a szakmába berobbant tehetségek pályakezdése között. Dés László szerint súlyos éveket kellett keményen végigdolgozniuk a ma ötvenes zenészeknek. Úgy véli, fölöttébb nehéz a helyzete annak, aki hirtelen kerül bele a sztárságba. Azért is, mert nincs mögötte tapasztalat és a sokévi építőmunka. Gyakran előfordul, hogy aki hirtelen robban be a köztudatba, a sztárság súlya alatt összeroppant. Mint mondta, drukkol Caramelnek, hogy állja a sarat, miközben építi emlékművét.

1960–1968: Kodály Zoltán Ének- és Zeneiskola

1971–1973: Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium

1973–1976: Zeneművészeti Főiskola Jazztanszaka (szaxofon)

1991: Liszt-díj

2003: Érdemes művész

2003: Magyar Jazz Díj – Az év jazz-zenésze

bANDÁi: Dimenzió I–II; Supergroup; Budapest Big Band; Trio Stendhal; Jazz+Az. FILMZENÉI: Nyom nélkül, Egymásra nézve, Szerelem első vérig/második vérig, Egy teljes nap, Szörnyek évadja, Itt a szabadság, Három nővér, Sose halunk meg, Anna filmje, Patika, Szamba, A miniszter félrelép, Kalózok, Egyszer élünk, Kelj fel Jancsi.

A dzsesszkoncert előtt Dés Lászlóval Váradi Júlia beszélgetett. Többek között arról, hogy milyen különbséget érez az ő nemzedékének indulása és tévéműsorok által a szakmába berobbant tehetségek pályakezdése között. Dés László szerint súlyos éveket kellett keményen végigdolgozniuk a ma ötvenes zenészeknek. Úgy véli, fölöttébb nehéz a helyzete annak, aki hirtelen kerül bele a sztárságba. Azért is, mert nincs mögötte tapasztalat és a sokévi építőmunka. Gyakran előfordul, hogy aki hirtelen robban be a köztudatba, a sztárság súlya alatt összeroppant. Mint mondta, drukkol Caramelnek, hogy állja a sarat, miközben építi emlékművét. Dés harminc éve robbant be a zenei életbe Budapest, 1954. január 9.

1960–1968: Kodály Zoltán Ének- és Zeneiskola

1971–1973: Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium

1973–1976: Zeneművészeti Főiskola Jazztanszaka (szaxofon)

1991: Liszt-díj

2003: Érdemes művész

2003: Magyar Jazz Díj – Az év jazz-zenésze

bANDÁi: Dimenzió I–II; Supergroup; Budapest Big Band; Trio Stendhal; Jazz+Az. FILMZENÉI: Nyom nélkül, Egymásra nézve, Szerelem első vérig/második vérig, Egy teljes nap, Szörnyek évadja, Itt a szabadság, Három nővér, Sose halunk meg, Anna filmje, Patika, Szamba, A miniszter félrelép, Kalózok, Egyszer élünk, Kelj fel Jancsi. Az Utcazene című albumot a Jazzhajón is bemutatták. Dés László csapatában felfedeztük fiát, Andrást is (balra), akinek improvizációja fergeteges tapsot váltott ki a közönségből. -->