A rendőrség átszervezése a bűnözőket bátorítja

Történhet bármi, lehet bárki kormányon, átszervezés nélkül nem élet az élet. Az átszervezés bűvös szó. Ez az, amit a rendszerváltozás után tizenöt évvel is bőszen gyakorolnak a hatalmon lévők. Kiszerveznek, beszerveznek, átszerveznek, szétszerveznek, összeszerveznek. Az igekötő nem lényeges, csak a szervezés maga.
Átszervezés nélkül rosszul érzi magát a politikus. Amint beleül a bársonyszékbe, azonnal szervez. Leginkább nem saját szűkebb portáján seper, hanem a tárcájához tartozó csatolt részeknél. Mint hamarosan a határőrségnél, ahol a schengeni előírások bevezetése miatt tizenháromezerről kilencezerre csökkentik az állomány létszámát. A rendőrséget azonban közvetlenül nem érinti a schengeni rendszer.
A rendőrséget mégis – mint minden kormányváltást követően – átszervezik. Azt állítják, jól, ésszerűen. Akiket érint, másként mondják. Szétverés, így nevezik az éppen aktuális átszervezést. Most éppen összeszerveznek a rendőrségen. Összeboronálják a felderítőket a vizsgálókkal. Lehet, hogy jó lesz, de ezt csak az idő bizonyíthatja.
Egyelőre csak azt látjuk, például a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, hogy az átszervezés óriási áldozatokkal jár. A legjobb, legrégibb, legtapasztaltabb nyomozók inkább elmennek, otthagyják a szervezetet. Mint például az ország egyik rablási szak-tekintélye, Baár Pál alezredes, aki 43 évesen nyugdíjba ment.
A bűnözők meg röhögnek a markukba.