A madárcsiripelés és az emberi szó

Létezik egy olyan közös gén, amely a csiripelés és az emberi beszéd kialakulásának alapjául szolgál.

A hangadás tanulása az ember mellett számos állat, például a delfinek, a bálnák és a madarak jellemzője is. A felfedezéshez egy emberi beszédzavarért felelős gén, a FoxP2 vizsgálata vezetett el.

„A sérült génnel rendelkező emberek megtanulnak szavakat, a jelentésüket értik. Egész mondatokká azonban nem tudják formálni azokat. Sőt az összefüggő mondatok láncolatát sem képesek megérteni” – állítja Erich Jarvis, az észak-karolinai Duke egyetem professzora.
A kutatók rájöttek, mind az emberek, mind a madarak agyában ugyanazon a helyen fordul elő a vizsgált gén. Megfigyelték, mi történik, mielőtt a madarak megváltoztatják a csiripelés hangerejét, hangszínét, dallamát.

Kiderült, röviddel azelőtt, hogy a madár hangot vált, a vizsgált gén fokozott működésbe kezd az agyban. Amint a gén működésbe lép, a madár „füttytanulási áramkörét” rövidre zárja. Így az más dalok éneklésébe kezd, más hangon, más tónusban.

Vizsgálták azt is, hogy a gén megléte és a fiókák csicseregni tanulása között van-e összefüggés. Van bizony! Azok a madarak, melyek agyában kisebb aktivitást mutat a „csiripelőgén”, sohasem tanulnak meg énekelni.
Az embereknél ugyanennek a génnek az egészséges működése felelős a normális, értelmes beszéd elsajátításáért. Amilyen mértékben működik az örökítőanyag az emberi agyban, úgy tanul meg gügyögni, majd értelmesen beszélni a kisgyerek. Ha azonban a gén sérült, akkor a gyerek öröklött beszédzavarral lesz kénytelen élni.


Még az is kiderülhet, hogy aki fütyülni szeret, az egy fülemüle egyenes ági leszármazottja.