A kutyája hozta a szerepet

Szacsvay László pesti színész. Őspesti, sőt, ősbelvárosi. És most, tessék, egy szerep kedvéért milyen messzire elrugaszkodott. Egészen Salgótarjánig. Molnár Ferenc Olympia című komédiájában játssza Ettingen tábornokot. Nyilván nem azért, hogy végre színpadra léphessen:

– Ebben a hónapban „csak” tíz darabban játszom. Ilyen időket élünk… Még azt is megérjük, hogy házhoz megyünk, mint a Gelka.
Ahogy mondja, a rá jellemző hangsúllyal és kedves humorral, nem kétséges, Szacsó a régi.
Amikor filmezésre terelődik a beszélgetés, a Terézanyut említi:
– Benne voltam egy mondat erejéig, de lehet, hogy kivágtak. Én nem láttam.

Nem úgy a Nyócker című animációs filmben. Ott a hangját adta, a fizimiskájára csak tippelni lehet.
Bár nem tiltotta meg, akár le is rajzolhatták volna. Kevés színész mondhatja el, akár némi túlzással is, hogy kutyája hozza a szerepet.

– Azért játszom az Életképek tévésorozatban, mert újból van kutyám. Ajándékba kaptam a Szulák-showban.
Holott a kedves, jobblétre szenderült Soma vizsla után esze ágában sem volt újból gazdinak lenni.
– Így aztán én vagyok a kutyás Laci bácsi. És állandó partnerem Báró, Soma földi mása. Ő is vizsla, nagyon kameraérzékeny, tehetséges, a kedvemért egyszer le is ült.

1971: Színház- és Filmművészeti Főiskola

1971–83: Nemzeti Színház

1983-tól Katona József Színház

Főbb szerepek: Samu (Csokonai: Özvegy Karnyóné), Florisel (Shakespeare: Téli rege), Kurrah, később Balga (Vörösmarty: Csongos és Tünde), Dottore (Commedia dell’arte),

Filmszerepek: Te rongyos élet, Vihar

Könyv és lemez: Budapest Orfeum