2004.12.08. 06:58
Porig sújtó súlyos vereség
Muhi, Mohács, Marseille. Ezt a három nevet emlegették 1969 decemberében a honi labdarúgás hívei. A csehszlovákoktól elszenvedett vereséget nemzeti sorscsapásként fogták fel az emberek, akár a csatavesztéseket.
Az 1970-es világbajnokságra való kijutás az európai 2. csoportból a Csehszlovákia elleni harmadik mérkőzésen dőlt el. Az akkori szabályok szerint az azonos pontszámú csapatok semleges pályán csaptak össze. A FIFA döntése értelmében a magyar–csehszlovák mérkőzés színhelye Marseille lett 1969. december 3-án.
A magyar válogatott jól kezdett, Csehszlovákiát Budapesten 2:0-ra verte, majd Írországban is győzött. Ezt követte a „hideg zuhany”, Dániában. A mérkőzés 32. percében Dunai Antal megsérült, cserélni kellett. Másodpercek múlva Albert Flórián összeütközött a a hazai kapussal és térdszalagszakadást szenvedett, amíg ápolták, a dánok vezetést szereztek. Albert sem térhetett vissza, s a cserék miatt felforgatott válogatott kikapott. Ez a vereség fordulópontot jelentett.
A csoportmérkőzések felénél azonos pontszámú volt a két esélyes csapat, és jött Prágában a Csehszlovákia elleni összecsapás. A második félidő elején 3:1-re vezettük, és ha nyerünk, akkor továbbjutunk. A szövetségi kapitány furcsa cseréi – lehívta Mészölyt, majd Fazekast – nem sikerültek, a csehszlovákok kiegyenlítettek, és 3:3 lett a vége. Hiába győzött a csapat a hátralévő két meccsen, a csehszlovákok is hozták az eredményeket, és pontegyenlőséggel zárult a csoport.
1969. december 3-án újból mérkőzni kellett Csehszlovákiával. Gondot jelentett, hogy ezen a találkozón hiányzott a csapatból sérülés miatt Albert, Dunai, Páncsics és Szűcs. A magyar válogatott így kezdett: Szent-mihályi – Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász – Halmosi, Göröcs – Fazekas, Bene, Farkas, Zámbó. Csereként szóhoz jutott Kocsis Lajos, és Puskás Lajos is. Nem volt ez gyenge csapat, de az első félidő közepétől átvette az irányítást az ellenfél. A második játékrészben éreztük meg igazán a sérültek hiányát, védelmünk is összeomlott, és Csehszlovákia nyert 4:1-re. Szépítő gólunkat Kocsis lőtte tizenegyesből a 90. percben. A riporter, Szepesi György volt. A mérkőzés folyamán számtalanszor említette, hogy jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok! Négyszer a kapunkba is betaláltak.
Egy emlékezetes nyilatkozat: „A mi időnk lejárt!”
A mérkőzés után mondta ezt Mészöly Kálmán, és ezt a mondatát még sokan emlegetik ma is. – Már az indulásnál jelentkeztek a gondok, húsz perccel a kezdés előtt érkeztünk meg a stadionba – mondta Mészöly Kálmán, aki 61 alkalommal játszott a válogatottban, és szövetségi kapitány is volt. – Hiányoztak a sérültek, és nekünk, akik ott voltunk a pályán, nem jött össze semmi. Ami a kijelentésemet illeti, néhányan félreértették. Nem arra gondoltam, hogy mindenki vonuljon a háttérbe. Éreztem, hogy valamit változtatni kell a magyar futballban, és arra gondoltam, hogy ez csak a fiatalok fokozatos előtérbe kerülésével érhető el. Egyébként én még két évig játszottam a válogatottban. Tehát nem mondtam le a szereplést.Az akkori furcsa szabály okozta a vesztünket
A magyar csapat „tragédiájához” hozzájárult a nem éppen szerencsés kiírás. A szabályok értelmében azonos pontszám esetén nem számított a gólarány, és az egymás ellen elért eredmény sem. A selejtezőcsoportunk végeredménye így alakult: 1. Magyarország 9 (16:7), 2. Csehszlovákia 9 (12:6). Jobb volt tehát a gólarányunk, több gólt is rúgtunk, és az egymás elleni eredmény is a mi javunkra billentette a mérleg nyelvét. A szabály azonban szabály, harmadik mérkőzésre került sor. Ezt követően a FIFA változtatott, soha többet nem volt ilyen kiírás.Először hiányoztunk a világbajnokságról
A vereség azt jelentette, hogy Csehszlovákia jutott ki a mexikói világbajnokságra. A magyar válogatott története során először nem jutott túl a selejtezőkön. Ezért volt porig sújtó a csehszlovákoktól elszenvedett vereség. A kudarc viszszavetette a sportágat, elkezdődött egy „mélyrepülés”, és az eltelt 35 évben csak néha csillant meg valami. A hetvenes évek elején még némi reményt jelentett a világbajnok brazilok elleni döntetlen, majd az 1972-es Európa-bajnoki elődöntőbe jutás, ám a magyar futball sohasem csillogott már olyan fényében, mint a hatvanas években.
