Hírek

2004.12.23. 00:00

Papírmerítő lett a mérnök

Rusztikus felületű merített papírt állít elő műhelyében Vincze László mester. Ugyanolyan módszerekkel, mint szakmabeli elődei.

Rados Virág

[caption id="" align="alignleft" width="301"] Vincze László a történelmi könyvek mellett a Kossuth-díjak és a díszpolgári címek oklevelét is elkészíti
[/caption]Csak azért se – gondolta magában Vincze László (45) a futószalag előtt állva. Ez még a nyolcvanas években történt, amikor a szentendrei papírgyárban mint papírmérnök dolgozott. Riasztotta a személytelen tömegtermelés – olyasmire vágyott, amihez egyéniség kell.

Alkotókészség, önállóság, képzelőerő. Így lett belőle papírmerítő mester. Saját manufaktúrával, ódon gépekkel, mai céhlegényekkel.
De kitől leste el a szakma csínját-bínját? A hajdani mesterek már nem tudják átadni a szakmai tapasztalatokat. A lélektelen gép átvette a hatalmat a kézi munkától. Vincze László a diósgyőri papírgyár múzeumának merítőprését, szitáját tanulmányozta. Régi metszeteket silabizált, leírásokat böngészett. Még Csehország és Svájc papírmúzeumaiban is megfordult.

Aztán 1985-ben felcsapott papírmolnárnak. Előbb Szentendrén, majd mátraaljai szülőfalujában, Fedémesen nyitott saját műhelyt. Díszes diplomák, Kossuth-díj-adományozási lapok, díszpolgárrá avatási oklevelek kerülnek ki a mester és legényei keze alól. Névkártyák, emléklapok, esküvői meghívók, borítékok, vendéglői étlapok.

Itt látott napvilágot a papiros, amely Konrád György író Kossuth-díját, Kosáry Domokos történészprofesszor Pest megye díszpolgárává avatását hirdette.

A nyomdászat, könyvkötészet sem idegen Vincze Lászlótól. Készített helytörténeti munkát amerikai kisvárosnak, kiadta a volt görög nagykövet verseit, és egy Petőfi-kötetet Borsos Miklós rajzaival. Büszke Apáczai Csere János Magyar enciklopédiájára, az Orbis Pictus hasonmás kiadására, Jankovics Marcell meséskönyvére. Két éve ő nyerte az Igazságügyi Minisztérium arculattervezési pályázatát. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tervező grafikusává fogadta. Most pedig szép módszeresen meghódítja a külhoni piacot.

A műhely melletti művésztáborba rendre érkeznek az alkotó kedvű kíváncsiak. Kitanulják a szakmát, amelyet fehér művészetnek is neveztek valamikor. Újra fölemelkedik egy régi mesterség.

A papírmerítés története

Szellemi és anyagi műveltségünk, társadalmunk nem nélkülözheti a papírt. Öröklött tudásunkat ez az íróanyag mentette meg az idő semmisítő kezétől, a papír segítségével gyarapíthatjuk tovább ezt az örökséget, s hagyományozhatunk sok mindent az utókorra.

Illő tehát, hogy a papír, mely haladásunkat türelmesen szolgálta, most önmagáról, korábbi életéről - múltjáról - beszéljen.

A papír feltalálása előtt különféle anyagokat használtak írásra: puha agyagba írott, aztán cseréppé égetett lapokat, később nagyra nőtt növényleveleket, állatbőröket, a pergament, viaszlemezeket, leginkább pedig a papiruszt. Utóbbi igen sokáig helyettesítette a papírt, amelynek aztán a nevét is adta.

Az Egyiptomban honos nádfajta - papyrus - háncsából készítették az írásra alkalmas tekercseket. Külföldi múzeumokban őriznek 5500 éves papiruszokat.

Amikor a papirusz mennyisége vészesen fogyni kezdett, valami más alapanyag után kellett nézni. 3500 évvel ezelőtt a pergamen volt az az anyag, amely rövid időn belül kiszorította a papirusztekercsek használatát. A pergamen tulajdonképpen különböző állatok szőrtelenített, simított bőre. Leginkább bárány, kecske vagy borjú bőréből készült, melyet addig finomítottak, míg olyan puha és finom felületet nem kaptak, amelyre írni lehetett. Ennek a bőrnek első gyártási helye a kisázsiai Pergamon volt, innen kapta a nevét. Nagy előnye volt a pergamennek, hogy hajtogatás közben nem töredezett. Így több lapot lehetett könyv alakba összefűzni.

A mai értelemben vett papír kínai eredetű, feltalálása Caj Lun-nak, Ho Ti császár miniszterének nevéhez fűződik időszámításunk szerint 105-ből.

Javasolta a császárnak, hogy a nehéz bambusztábla és a drága selyem helyett papírra írjanak. A császár elfogadta és elrendelte a papírkészítés elterjesztését.

A papír növényi rostból készült, írásra alkalmas lap, röviden rostnemez.

A kínai papírkészítők nyersanyaga eperfaháncs, bambuszrost, kínaifű, s egyéb növény volt, amelyhez kiegészítésül kevés rongyhulladékot kevertek. A rostokat főzéssel lazították, majd mozsárban zúzták péppé. A pépet vízzel higították és a rostokat bambuszból készült merítőszitával nemezelték: lapot képeztek (a vizet lecsurgatták és a szita rázásával a rostokat összekuszálták). E lapokat egymásra rakva deszkák között sajtolással tovább víztelenítették. A még nedves papírt levegőn vagy fűtött falon megszárították. Az ívek felületét ecsettel rávitt rizskeményítő bevonattal tették írásra alkalmassá.

A technológia fő fázisai tehát a következők: rostosítás, lapképzés, szárítás, felületi kezelés, melyek a feltalálástól napjainkig nem változtak.

Caj Lun módszerét a későbbi évszázadokban tökéletesítették, az új mesterség véglegesen kialakult, s 600 éven keresztül alig változott.

A papírt az akkor Kínához tartozó Koreán keresztül a japánok is megismerték és 610 körül megkezdték a készítését is.

A papír készítésének titkát a kínaiak sokáig megőrizték, Szamarkand volt az a terület, ahol 751-ben háborúskodás folytán a kínai hadifoglyokat mesterségük gyakorlására kényszerítették.

A következő századokban papírkészítő műhelyek alakultak Szíria, Palesztína, Perzsia és India arab uralom alatt lévő városaiban is. Majd a hódító arabokat követve a X. században Kairóban, 1100 körül már a marokkói Fez-ben is dolgoztak papírmerítők.

Nyersanyaguk len, kender, pamut és vászonhulladék volt. Ezeket a nyersanyagokat osztályozás után meszes vízben rothasztották, főzték és kőmozsárban zúzták. Fából készítettek merítőkádat, ebbe került a pép, vízzel hígították, nádból került merítőszitával képezték a papírlapokat, amiket deszkalapokra raktak és nyomkodtak. A szárítás levegőn, falfelületekre kirakással történt. Utókezelésként búzakeményítő fürdőbe mártással enyveztek, a száraz papírt üveggel, vagy achátkővel simították, a színes papírt felületi festéssel állították elő: cinóberrel piros, berzsenyfával vörös, indigóval kék, sáfránnyal sárga színre.

Az arab-mór kultúra a papír ismeretét elterjesztette Európában is: Spanyolországban 860 körül, Itáliában 1100 körül már használtak papírt. A spanyolországi mórok, hogy kiküszöböböljék a készpapír Fezből tengeri úton való szállítását, papírkészítő műhelyeket létesítettek: az elsőt Valencia mellett Xativában 1100 körül. A keresztény spanyol területen csak 1260-ban indult meg a papírkészítés.

Itáliában az egyiptomi műhelyekből Szicílián keresztül szállították a papírt és 1109-ben már Levantében használták. Terjedését elősegítette az is, hogy a papirusz készítése 950 körül megszűnt, mert a növény Egyiptomban kipusztult, szicíliai másodvirágzása pedig rövid életű volt és keveset is termesztettek. Az első itáliai műhely Fabrianoban kezdte meg működését.

Az arab módszerhez viszonyítva a fejlődést a következők jellemzik: rostosításhoz megalkotják a zúzóművet, lapképzéshez kialakítják a fémhuzalos merítőszitát és a vízjelet. A préselés, víztelenítés nemezek között csavarsajtóval, a szárítás lécen, kötélen szárítópadláson, a felületi kezelés állati enyvbe mártással történik.

Magyarországon a papírt az Anjou-udvar közvetítésével ismerték meg. Első papíroklevelünk kelte 1310. A papír használata az 1330-as évek elején már gyakori, elterjedése ez idő után rohamos. A magyar kancelláriák papírszükségletüket külföldről elégítették ki. A hazai papírkészítés csak a XVI. században indult meg. Az első magyarországi papírmalomra vonatkozó adatunk sajnos nem a megindulásáról, hanem pusztulásáról szól: 1530-ban a lőcsei papírmalom leég. A XVI. században a következő papírmalmokat létesítették: 1546-ban a brassóit, 1563-ban a kolozsvárit, 1573-ban a nagyszebenit és a XVI. század legvégén a liptószentmihályit. E papírmalmok berendezése, technológiája és az előállított papír általában azonos volt a külföldiekével.

A papírszükséglet a XV-XVI. században az írás elterjedése, valamint a nyomtatás feltalálása (közigazgatás, Gutenberg) és elterjedése következtében rohamosan nőtt, a papírkészítés módszerei is továbbfejlődtek.

A papírmerítés magyarországi történelmét, 1985-ben Vincze László kezdte újraírni, amikor megalapította Szentendrén működő papírmerítő műhelyét.

Családi hagyomány

Vincze László 1959-ben született, műhelye az ősi tradíciókra épül. Ezért mindennél jobban ápolják és terjesztik az igazi hagyományt. A magyar szépmívességbe bekapcsolódva – egy családi dinasztia megalapozásával – végzik munkájukat. Több országban szándékoznak műhelyt létesíteni, s a világ szakmai élvonalához kívánnak csatlakozni.

A kínaiak esőköpenyt is csináltak belőle

A papírkészítés technikáját Kínában találták fel az időszámításunk előtti első században. Az ország zárt határai közül (kínai nagy fal) nagyon nehezen jutott ki e tudomány. Nyugat felé Szamarkandon át 751-től tudott elterjedni. Ott egy csatában kínaiak estek arab fogságba. A papírkészítés titka Európában is szigorúan zárt körökben, általában apáról fiúra szállt. Érdekesség még, hogy a kínaiak a mindennapi életben ruhát, kalapot, esőköpenyt is készítettek papírból, miután megfelelő impregnálással vízállóvá tették.

Recept: így készül a rusztikus papiros

Végy sok rongyot, kenderhulladékot, áztasd őket mészbe vagy lúgba. Két-három nap múlva vedd elő az elkészült cellulózt. Adagolj hozzá fából vagy csontból nyert enyvezőanyagot, hogy a pép összeálljon, s megtartsa a tintát. Hígítsd az egészet nagy fakádban a kívánt sűrűségűre. Meríts a kádba fémdrótokkal felhuzalozott fakeretet, majd borítsd a nedves masszát sima filclapra. A lapok közül présgéppel nyomd ki a vizet. Csipeszeld őket kötelekre, s ha megszáradnak, rakd újra mindet a prés alá. Egészen addig, amíg a kívánt simaságot el nem éred. A kész mű: rusztikus felületű merített papír.

Rados Virág -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!