Királylány és szobacica

– Csodálatos volt Menzellel próbálni – emlékezik a színésznő. – Képes elhitetni a színésszel, hogy csak ő játszhatja azt a bizonyos szerepet. Tudtam, Menzel bízik bennem, és játszani csodálatos dolog. A Még egyszer hátulról című darabban szereplő Vickire Menzel azt mondta, ez egy királynő. Nekem viszont nem volt könnyű dolgom. Tűsarkú cipőben, a díszlet lépcsőin kellett le-fel rohangálnom kihúzott derékkal, királynői tartással! Mindennek a tetejébe Menzel a folyosón folyton rácsapott a hátamra, hogy húzzam ki magam.

Karina pedig kihúzta magát. És örült, hogy játszhat. Másik kedves szerepében hódító démont alakít. August Strindberg Csak bűnök és bűnök című darabjában Henriette szerepében nemrégiben Rudolf Péter rendezte. A szerep minden színésznő álma. Két férfi imádja Henriette-et. Az egyik maga Strindberg. Az író annyira beleszeret a nőbe, hogy azt kívánja, bárcsak ne lenne gyereke, akkor szabad lehetne. A gyerek másnap váratlanul meghal, a szereplőknek iszonyú lelkiismeret-furdalást okozva. – Kérdés, hol húzódik a bűn határa – töpreng Kecskés Karina. – Tudjuk-e, hogy szavainknak és a gondolatainknak milyen ereje van? A nő, akit játszom, csak önmagát és az életet szereti. Ez a titka, ebből ered végzetes vonzereje. És ez az oka annak is, hogy mindent túlél. Hiszen nem szenved. Nem akarja önmagához közel engedni a dolgokat. Pedig hiába minden, előbb vagy utóbb a világ megérinti az embert – mondja a színésznő mosolyogva. – Az élet nem habos torta, de én nagyon szeretek élni.

Kecskés Karina 

Budapest, 1976. február 12.

1998: színészdiploma a főiskolán

1997-től: Katona József Színház

1998-tól: József Attila Színház

1999-től: Új Színház

Színházi szerepek: Liliomfi, Leonce és Léna, Hermelin, A csoda alkonya, Angyalok a tetőn

Film: Presszó, Kalózok