2004.12.14. 07:14
Kanyargó út a hegytetőre
A beépített zöld ellenére csodálatos kilátás nyílik az Istenhegyi út tetejéről a Diós árokra és a Kissvábhegyre.
[caption id="" align="alignleft" width="265"] Az 1874-ben alapított fogaskerekű ma is a budai hegyek egyik legfőbb nevezetessége
[/caption]Kanyargós út vezet az Istenhegyre. Két oldalán fák és bokrok mögé rejtőztek az otthonok. A növényzet mögül csak a szocializmus négyemeletes szürke lakóházai és a nagyobb villák bukkannak elő. Az öreg házak udvarából gyakran kutyaugatás ijeszt az ott sétálóra.
A hegytetőre tartva egyre szebb kilátás nyílik a Diós árokra és a Kissvábhegyre.
Sajnos, ma már kevesebb lombkoronát látni a magasból. Az egymásra épült házak kiszorítják az állatokat természetes búvóhelyeikről. A megnövekedett forgalom miatt a levegő sem tiszta. Egy kis túlzással, mintha a belvárosban járnánk. A látvány azért így is megér egy kirándulást. A kényelmesebbek jöhetnek az erre kanyargó fogaskerekűvel is. A piros szerelvény a budai hegyek egyik nevezetessége.
Az Istenhegyi úton található a Nemzetközi Kaáli Intézet, amely tizenkét éve foglalkozik lombikbébi-kezeléssel Budapesten. Az eltelt időszak óta több mint ötezer kisbabát segítettek világra mesterséges megtermékenyítéssel.
Egykor a szőlőkbe vitt az út, ma már a villákhoz
Az Isten-hegyet, amely háromszázhetvenkét méter magas, régen Barát- vagy Pap-hegynek hívták. Nevének eredete a halom közelében álló kolostorra, illetve a bélakúti apátság tizedjogára vezethető vissza. Mai identitását Döbrentei Gábor 1847-es keresztelője nyomán nyerte.A környéken a középkortól egészen az ezernyolcszázas évek végéig szőlők, gyümölcsösök álltak. A vár 1686-os visszafoglalását követően keletkezett térképeken már fölfedezhető az Istenhegyi út vonala. Igaz, a mai forgalom korábban ismeretlen volt errefelé.
A hegy beépülése a város terjeszkedésével párhuzamosan történt. Először nevesebb írók, költők és politikusok vettek maguknak telket a környéken, majd megjelentek az egyszerű polgárok is. A szőlőket kipusztította a filoxéra, a gyümölcsösöket kivágták, hogy átadják helyüket a villáknak…
Kevesebb a növény
– A város tüdeje volt ez a környék – mondja Szőlősi Jenőné (73). A nyugdíjas hölgy ötvenegy éve lakik férjével az Istenhegyi útról nyíló egyik utcácskában. Szomorúan meséli, mennyivel több fa magasodott itt egykoron. Erdő borította az egész hegyoldalt. Ma már csak az út mentén zöldellnek a növények. – Állandóan gondunk van a hajléktalanokkal is – mondja –, beköltöznek az elhagyatott pincékbe és a romos házakba.
Kiss G.–Lázin M. A. -->