Az állami megrendelés vonzza a vesztegetőket

A legnagyobb megrendelő, legkönnyebben megvesztegethető és legnagyvonalúbb üzleti partner az állam. Illetve a kormány és az önkormányzatok. Tudja ezt valamennyi szobafestő, kubikos, ablakmosó és még számos szakma képviselője. Mindenki gondolta, hogy az első szabadon választott parlament volt kiszes tagja nem véletlenül tisztogathatta a képviselői irodaház ablakait. Folyamatosan, bőségesen és biztosan érkező pénzért. De ehhez még a hatalomhoz sem kell túl közel lenni. Közbeszerzés néven állítólag megkörnyékezhető
a tehetős politikus, a kormányzati hivatalnok, az ügyintéző, sőt még a hivatalsegéd is.
Sikamlós terület tehát a közbeszerzési üzletág. Autópályákat tartanak kézben, közműveket építenek, középületeket gondoznak, takarítást, mosást és úttisztítást vállalnak, a honvédség étkeztetését végzik, a vasutak jegykezelőinek egyenruháját szabják, varrják, tisztán tartják, s közterületen gazolnak. Biztos munka, biztos pénz. A költségvetés pedig fizet. Csak meg kell találni a nagyhatalmú ügyintézőt. Vagyis tudni kell, melyik zsebbe, hány bankót illik belehajtogatni szemérmesen.
Persze a megvesztegetésnél kifinomultabb ízlésű, műveltebb közbeszerzők nem bankókat lobogtatva ülnek le tárgyalni. Sőt nem is tárgyalnak akárkivel. Egyszerűen nem vesznek tudomást a törvényről. Úgy tesznek, mintha nem is létezne. Van olyan érzésem, a rossz törvény nem is létezik.