A félelem bére igazgatja az önkormányzatokat

Nincs tovább! Szigorú, szikár, kíméletlen szavak így egymás után. A szeretet ünnepe előtt különösen fájdalmas a tény: csak elbocsátásokkal tudnak bért emelni jövőre az önkormányzatok. Elfogyott a tartalék, már nincs mit eladni. Talált pénz sincs. Eljött az utolsó utáni pillanat: szembe kell nézni a tényekkel.
A karácsonyt megelőző napok szinte minden településen számolgatással telnek. A fejlesztési tervekről nem lehet lemondani, mert azt már megtették tavaly. Közben minden fillért elvitt az intézmények működtetése. Csak bérre és a közterhekre jutott. Jövőre már lehet, hogy erre sem. Hiába jár a hét és fél százalékos fizetésemelés, ha nem jut. Sok az önkormányzat, sok az intézmény. Ez akkor is így van, ha a legtöbb kis településen már kapcsolt munkakörök vannak. Ez most csak bonyolultabbá teszi a helyzetet, mert egy ember elbocsátása akár három beosztás megszűnéséhez is vezethet.
A központi támogatás nem növekszik. A kis települések önkormányzatainak nincs – és tegyük hozzá gyorsan –, nem is lehet saját bevétele. A falvak többsége elöregszik, sok a munkanélküli, nincs iparűzési adó és kevés a személyi jövedelemadó. Akárhogy is csavarjuk a szót: kilóg a települések „lába” az önkormányzati takaró alól. Erről a legtöbb polgármester vagy jegyző nem szívesen beszél.
Megértem, a holnap már a saját alapfizetésükről szól…