Méreg és rákkórház

[caption id="" align="alignleft" width="132"] A talaj alatti víz szennyezettségét folyamatosan ellenőrzik a szakemberek
[/caption]A szovjet laktanya 21 hektáros területe 1992-ben kormányrendelettel került az alapítvány birtokába. Ezzel meg is kezdődött a háború a szentendrei önkormányzat és a NEREK között. Az önkormányzat azóta próbálja megszerezni a Duna menti ingatlant, még terveket is készített annak hasznosításáról. Bár az alpolgármester elismeri, hogy a városnak és 24 ezer lakójának szüksége lenne egy saját kórházra. A tervek között mégsem szerepelt egészségügyi intézmény létesítése. Volt szó lakóparkról és ipari parkról, kórházról nem.

Ez utóbbi azért sem valósulhat meg, mert a föld szennyezett. Már a szovjet kivonulás után felfedezték azt az úgynevezett lencsét, amely a talajvízszint alatt van. Ez egy elkülönülő vízkészlet, amely az ÁNTSZ vizsgálata szerint erősen mérgező. A Honvédelmi Minisztérium 1992-ben 200 millió forintból megtisztíttatta a vízkészletet, azóta pedig a Pest megyei ÁNTSZ havonta vizsgálja azt. Így derülhetett ki, hogy továbbra is mérgező anyag van a földben, amely valószínűleg a volt laktanya számlájára írandó. A veszélyes vegyület ugyanis a tankok alvázának és motorjának mosásakor került a földbe.

Ahhoz, hogy a rákkórház megépülhessen, három feltételnek kell teljesülnie: építészeti tervre van szükség, ennek engedélyezése és a terület mentesítése a környezetszennyezéstől. Az első feltétel már adott. A másik kettő azonban 1999 óta várat magára. A tulajdonos alapítvány elvállalná a mentesítést, de nem az építési engedély előfeltételeként. Hiszen nincs garancia arra, hogy a „méregtelenítés” után valóban zöld utat kapnak. A víz megtisztítása hatmilliárd forintba kerülne.

Azt a szentendrei alpolgármester is elismeri, hogy szükség lenne a kórházra, hiszen csak egy rendelőintézet van a városban, az illetékes Pest megyei Flór Ferenc kórház messze van, Kistarcsán. Ugyanakkor a város nem tartja alkalmasnak az alapítványt egy kórház felépítésére és üzemeltetésére.

A szentendrei önkormányzat többször próbálta elperelni a területet a NEREK-től, eddig sikertelenül, minden bírói döntés birtokon belül hagyta az alapítványt. A város szerint az évek óta húzódó ügyet azért sem sikerül megoldani, mert érdemi tárgyalásra még nem került sor a felek között. A laktanya pedig továbbra is üresen áll, tulajdonosa nem tudja hasznosítani. Legfeljebb a különleges sportok kedvelői látogatják a területet, és a kongó épületeket adják ki raktározásra.

Szennyezett a föld

A volt szovjet laktanya alatt klórtartalmú szénhidrogénvegyület van a vízben. A vegyület már kis koncentrációban is rákos megbetegedést okozhat. A méreg olyan oldószerből származik, amit gyakran használnak gépek tisztítására. Nagy valószínűséggel a szovjet tankok tisztításakor került a földbe, itt összegyűlt és most úgynevezett lencsét képez. A lencse lassan mozog, éppen azok felé a Duna partján álló ivóvízkutak felé, amelyek ellátják Szentendrét. Így elképzelhető, hogy azokat hamarosan le kell zárni. A tisztiorvosi szolgálat 14 kihelyezett kútból vesz havonta mintát, így figyeli a laktanya alatt található vízlencse minőségét.

A sötét ló esete az önkormányzattal

Radványi Levente, Szentendre alpolgármestere szerint a terület soha nem volt alkalmas rákkórház létesítésére. Ráadásul a város a NEREK alapítványt sem tartja képesnek egy kórház létesítésére. Radványi kérdésünkre ezt azzal magyarázta, hogy az önkormányzat nem lát bele a NEREK ügyeibe. Nem tudja, mi folyik a területen, ha mégis, a tapasztalok inkább negatív, mint pozitív fényben tüntetik fel az alapítványt. Utolsó látogatásukkor például orvosi műszereket, vegyszereket találtak a laktanya területén az illetékesek. Az alpolgármester szerint a NEREK „sötét ló”. A város vezetése tisztában van azzal, mit jelentene Szentendrének egy kórház. Nem csak egy rendelőintézet állna a város betegeinek szolgálatában, illetve a rászorulóknak nem kellene több tíz kilométert utazniuk a legközelebbi kórházig. Az önkormányzatnál ezzel együtt úgy gondolják, hogy a kórházat nem a NEREK-nek kell felépítenie.