Időzített hiba, avagy miért megy tönkre minden két éven belül?!

Nem véletlen persze, hogy eme felismerés így nyár közepén pattant ki a fejemből. Az ok pofon egyszerű. Ilyenkor használja – bocsánat használná – az ember egy év után újra ezeket az eszközöket, és amikor megpróbálja felfújni rájön, hogy valami nem stimmel. A matrac, ami tavaly még hibátlan volt, szép lassan leenged. Pedig nem szúrta ki sem tüske, sem rosszalkodó gyerek. Indul a hibakeresés, elő a jól bevált – biciklihez való – gumijavító készlet. Aztán e sorok írójának – vélhetően más sorstársakhoz hasonlóan – szomorúan rá kellett jönnie, hogy nem egy lyukról van szó, hanem az illesztések mentén szinte mindenhol szökik a levegő az amúgy divatos, átlátszó, csilli-villi színekben pompázó, mindössze két éves matracból.

Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy bezzeg a jó öreg Pálma vagy Taurus márkájú piros-kékben pompázó matracok évtizedekig szolgáltak, nem beszélve a Csehszlovákiából vagy még inkább a „jugó” tengerpartról behozott termékekről. Nem mondom, hogy olyan tetszetősek voltak, mint a mostaniak, de bírták, hogy a gyerek ugráljon rajta.

Száz szónak is egy a vége: olyan sanda gyanúm van, hogy a mostani gyártók direkt olyan ragasztót használnak, amelyik két év után elenged. Lásd még: cipőtalpak...